Sokk van, de pánik nincs – nagyjából ez az európai helyzet a japán nukleáris katasztrófa után. Az illetékes biztos, a német Günther Oettinger a tagországok illetékeseivel találkozott, akikkel egyetértésre jutott abban, hogy az unió területén működő 150 reaktort, amely feleennyi erőműben működik, még az idén alaposan megvizsgálják biztonsági szempontból, különös tekintettel arra, milyen erősségű földrengést és áradást viselnének el. Áttekintik a reaktorokat típusuk és évjáratuk szerint is.

Az EU azonban nem szólhat bele az egyes tagállamok energiaelegyének kialakításába, így a biztonsági tényezők feltárásán túl más uniós szempont nem is jöhet szóba. Ez egyértelműen kiderült az Európai Parlament energiaügyi bizottságának szerdai ülésén, ahol Oettinger azt fejtegette: a legfontosabb, hogy „az európai lakosság pontos tájékoztatásával elkerüljük a pánikot”. – Hosszú távon az EU és a világ nukleáris biztonságának növelése a cél – jegyezte meg az ülés után lapunknak Herczog Edit szocialista európai képviselő, a szakbizottság tagja.

A német biztos megpendítette, hogy az uniós tagországoknak egyszer atomerőműmentes övezetté kellene válniuk, holott ilyen uniós politika nincs és a nemzeti hatáskörök miatt nem is lehet. Ám nyilatkozata azután hangzott el, hogy a tartományi választásokra tekintettel a német kormány fordulatot hajtott végre politikájában, felfüggesztette az idősebb reaktorok működését – az áram árának növekedését idézve elő –, s a többi működésének meghosszabbításáról szóló korábbi engedélyét egyelőre visszavonta. A nukleáris szektor egyik főszereplője, Johannes Teyssen, az E.ON vezére viszont Brüsszelben azt mondta, hogy a hét leállított reaktor viszonylag kicsi, ráadásul érthetetlen, miért kell az 1980 előtti reaktorokra különös figyelmet fordítani, miután később is hasonlóakat helyeztek üzembe. A világ legnagyobb atomerőművi konszernje, a francia EDF pedig szintén a vezérigazgatón, Henri Proglion keresztül értésre adta: a német döntést pusztán politikainak tartja, s Párizs egyáltalán nem gondolkozik ilyesmin. Alain Juppé külügyminiszter kifejtette: őszintén meg kell mondani a franciáknak, hogy a villamos energia előállításában kiemelkedő részesedésű atomerőművekre még sokáig szükség lesz, s elképzelhetetlen, hogy a 2020-ig szóló, részben uniós terveknek megfelelően húsz százalékra fölkapaszkodó megújuló források fölöslegessé tegyék a nukleáris erőműveket. Az ágazat képviselői igyekeztek megnyugtatni a lakosságot, miközben például a zöldek az EP-ben is úgy nyilatkoztak, hogy a bizottságnak olyan, 2050-ig előremutató programot kellene letennie az asztalra, amely az erőművek megszüntetését tartalmazza.

Az unió tizenöt tagállamában működnek atomerőművek, s a villamosenergia-előállításban Hollandia és Románia kivételével – ahol az arány tíz százalék alatt van – tetemesen kiveszik a részüket az energiatermelésből. Leginkább az említett Franciaországban, de Litvániában hetven, Szlovákiában hatvan, Belgiumban, Svédországban ötven, Magyarországon, Bulgáriában és Szlovéniában például negyven százalék körüli a részesedésük. A japán sokkhatás miatt egyelőre kérdéses, vajon a kormányok Nagy-Britanniában, Svédországban, Finnországban változtatnak-e terveiken, Itália végrehajtja-e a fejlesztéseket, miután a negyedszázaddal ezelőtti csernobili katasztrófa után leállította néhány reaktorát. De a klímaváltozás elleni sürgető nemzetközi törekvések közepette a világban, s elsősorban Ázsiában nem találják az atomenergia alternatíváját. A friss adatok szerint világszerte jelenleg több mint hatvan erőmű épül és háromszáz építését tervezik.