Sem alábecsülni, sem túlértékelni nem szabad az Európai Unió befolyását az észak-afrikai eseményekre, mert néha kis segítségen is sok múlik, mondta pénteken délután Brüsszelben Herman Van Rompuy, az Európai Tanács soros elnöke, aki az EU déli szomszédságában zajló, egyszerre bátorító és aggasztó események megtárgyalására hívta össze az államés kormányfők találkozóját.

Az eszmecsere elhúzódott, de nem az aktívabbak és az óvatosabbak vitája, hanem a záróközlemény szövegezésébe beleszóló huszonhét résztvevő újabb és újabb ötletei miatt. Az események alakulása nyomán az elsősorban a líbiai fejleményekre összpontosító rendkívüli csúcs főbb üzenetét azonban már előző nap megfogalmazták a külügyminiszterek, illetve a város másik pontján a NATO-tagországok védelmi tárcavezetői. Ennek lényege pedig az, hogy Kadhafinak mennie kell, a nemzetközi közösség nem tűri a békés polgári lakosság elleni légitámadásokat. Ha a helyzet elfajulna, akkor meg kell fontolni a katonai beavatkozás eshetőségét, de ehhez meg kell szerezni az ENSZ Biztonsági Tanácsának támogatását, valamint az Arab Liga, illetve az Afrikai Unió támogatását. Addig is érvényben vannak és tovább szigorodhatnak a rezsim elszigetelését szolgáló szankciók.

A franciák és a britek azonban jelezték: gyorsabban haladnának, mind az átmeneti líbiai tanács elismerését, mind a repülési tilalmi zóna elrendelését illetően, míg a többiek ennél óvatosabb hangot ütöttek meg. Párizs elismerte a bengázi ellenzéket, s pénteken a huszonhetek leszögezték, tárgyalópartnernek tekintik a tanácsot. A csúcs előtt a résztvevők közül többen is találkoztak a líbiai ellenzék képviselőivel Brüsszelben, például Herman Van Rompuy és Nicolas Sarkozy francia elnök is. A líbiaiakat az európai liberálisok hívták meg az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésére, onnan jöttek át a belga fővárosba. A kérdésekre, hogy az idelátogató személyek Kadhafi emberei voltak, Van Rompuy azt mondta, ez igaz, de most életüket kockáztatva álltak a felkelők élére. Sarkozy meg egyenesen kelet-európai példákat hozott fel, hogy a húsz évvel ezelőtti változások előmozdításában is részt vettek a bukott rezsimek hivatalnokai. Sőt, tette hozzá, ez volt a helyzet Portugáliában, a szegfűk forradalma után.

A huszonhetek megosztottságát fi rtató kérdésekre Sarkozy azt mondta, hogy Párizs sohasem pártolta a katonai beavatkozást, tisztában van vele, hogy a Franciaországnál háromszor nagyobb Líbiában repülési tilalmat elrendelni nem egyszerű feladat. Igen elégedetten nyilatkozott a zárónyilatkozatról, hogy az EU minden lehetőséget megvizsgál a polgári lakosság védelmére, mert – ahogy fogalmazott – az unió nem nézhetné ölbe tett kézzel a líbiai polgárok mészárlását, ez esetben nyilván meg kéne fontolni védelmi jellegű légicsapásokat Kadhafi rezsimje ellen.

– Az átalakulás nem lesz gyors a déli szomszédságban –mondta Van Rompuy, aki szerint az EU-nak új partneri viszony keretében támogatnia kell a demokratikus folyamatokat, az országok lakóira bízva, hogy jövőjükről döntsenek. Hozzátette azonban, az események hátterében nem a fundamentalizmus húzódik meg, hanem az őszinte vágy a jobb életre. Sarkozy a maga részéről azt hangoztatta, hogy a – franciák által kitalált – Mediterrán Unióra nagyobb szükség van, mint valaha. A bizottság elnöke, José Manuel Barroso is az új partnerséget emelte ki, de megjegyezte, hogy Líbiában egyelőre három folyamatra figyel az uniós végrehajtó testület: az európai polgárok kimenekítésére, a Líbiában rekedt többi külföldi hazatérésének támogatására, illetve az EU határőrizeti szervezetének, a Frontexnek a tevékenységére. S kérte a tagállamokat, adjanak még több segítséget ahhoz, hogy egy esetleges nagyobb menekülthullámot kezelni tudjon az unió.

Felkelők tevék között Ras Lanufnál