Elvesztette vezető pozícióját Akbar Hasemi Rafszandzsani a befolyásos iráni intézmény, a Szakértők Gyűlése élén. A szimbolikus jelentőségű testületet – mely megválasztja a legfőbb vezetőt, akit elvileg joga van le is mondatni – négy éve vezeti Rafszandzsani, az iráni politika nagy túlélője. A pozíció elvesztésével az Ali Hamenei legfőbb vezetővel és Mahmud Ahmadinezsad elnökkel is egyre rosszabb viszonyt ápoló Rafszandzsani befolyása csökken, ami komoly veszteség az ellenzéki mozgalomnak is.

Az Ahmadinezsadhoz közel álló konzervatívok Mohamed Reza Mahdavi Kani ajatollah megválasztását szorgalmazták, s Rafszandzsani végül is úgy döntött, nem indul újra a címért.

Rafszandzsani gazdag pisztáciatermelő családba született – hatalmas vagyona miatt kevesen szeretik. Az iszlám forradalom alatt Ruhollah Khomeini közeli szövetségese volt, s a forradalom vezetőjének halála után ő fektette le a mai iráni politikai rendszer alapjait, nem sejtve, hogy az általa „kitalált” legfőbb vezető, Hamenei – a Forradalmi Gárdára támaszkodva – ennyire megerősödik. Rafszandzsani saját elnöksége után a reformer Mohammed Hatamit támogatta, akinek kísérletét a politikai nyitásra hamar megakasztotta Hamenei. Rafszandzsani 2005-ben újra indult az elnöki címért, ám akkor a legfőbb vezető teljes támogatását élvező és a Forradalmi Gárdához közel álló Ahmadinezsaddal szemben alul maradt.

Rafszandzsani – a nagy politikai egyensúlyozó – sarokba szorult a 2009-es elnökválasztás után. Az ellenzék támogatást, a vezetés a tüntetések egyértelmű elítélését várta tőle. Miután a zavargások alatt, a nagy pénteki imán elhangzott beszédében óvatosan, de a tüntetők elleni erőszak beszüntetésére szólított fel, többet nem tarthatott beszédet ezen a nagy jelentőségű eseményen. Sőt több mint egy éve megszűntek a Hamenei és közte hetente zajló megbeszélések is.

Az iráni vezetés „ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy” politikája Rafszandzsani családját is utolérte. Szókimondó, feminista lányát, FaezehHasemit egy rendszerellenes tüntetésen rövid időre letartóztatták. Mehdi nevű fia pedig Londonba menekült, miután részt vett a 2009-es megmozdulásokon. Rafszandzsani legidősebb fia, a teheráni metrót igazgató Mohszen Hasemi pedig épp a minap mondott le, mert Ahmadinezsad hónapok óta nem hajlandó átutalni a metró fejlesztésére a parlament által jóváhagyott egymilliárd dollárt – állítólag az államfő, Teherán volt főpolgármestere maga akarja learatni a befektetés babérjait.

A Hamenei–Ahmadinezsad tandem magabiztosságát az arab felkelések sem ingatták meg. Teheránban úgy értékelik, hogy a Washington által támogatott arab diktátorok bukásával Irán tovább tudja erősíteni pozícióit a térségben. A WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratokból világos, hogy az arab államokat, főleg az öbölbeli monarchiákat aggasztotta Irán atomprogramja és térnyerése. Teherán szívesen látja ezeket az autoriter rezsimeket bajban. Ugyanakkor Karim Szadzsadpur, az amerikai Carnegie Alapítvány kutatója szerint meglehet, hogy Teheránban elszámolják magukat. Ha erős, demokratikus rendszerek jönnek létre a felkelés nyomán az arab világban, azok ellensúlyozhatják Irán befolyását. A hagyományos arab–perzsa ellentét és a felkelések demokratikus jellege miatt amúgy sem biztos, hogy mindenhol örömmel fogadnák az esetleges iráni „nyomulást”.

Könnygázzal oszlatták szét a kormányellenes tüntetőket tegnap Teheránban. A Reuters a Kaleme ellenzéki honlapra hivatkozik, amely szerint a Forradalom terén gyűltek össze a tiltakozók. A honlap korábban arról számolt be, hogy több száz rendfenntartót vezényeltek az utcákra Teheránban, hogy megakadályozzák nagyobb csoportosulások kialakulását. Mint emlékezetes, a 2009-es elnökválasztások után komoly tüntetésekre került sor, azóta Teherán ügyel arra, hogy ne kerülhessen sor semmilyen „illegális” utcai megmozdulásra.

Rafszandzsani a Szakértők Gyűlésének ülésén. Családját is utolérte a keményvonalasok „ha nem vagy velünk, ellenünk vagy” mottójú politikája