A diktátorral dől az egész rendszer is
Légtérzárlat, a Kadhafinak szánt fegyverszállítmányok megakadályozása és humanitárius beavatkozás szükséges Líbiában –szorgalmazta a nemzetközi fellépést tegnap a Magyar Külügyi Intézetben tartott előadásában Csejtei István nagykövet, aki 2009-ben tért haza Tripoliból. A líbiai vezető Belaruszból jut fegyverhez, zsoldosokat pedig a tuaregek közül verbuvál Algé riá ból és Maliból, akik Csejtei szerint tízezer dollárt kapnak, ha átmennek Líbiába, és ott napi ezer dollár zsoldért harcolnak.
Szkeptikusabban vélekedett az esetleges nemzetközi beavatkozásról Csicsmann László. A Corvinus Egyetem Közel-Kelettel foglalkozó adjunktusa szerint már a légtérzár (no-fly zone) bevezetése is tulajdonképpen katonai beavatkozást jelentene, mert ehhez meg kéne semmisíteni a teljes líbiai légierőt. A külföldi katonai beavatkozás negatív, iraki példájára emlékeztetett Tüske László. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem arab tanszékének adjunktusa szerint épp ezért egyik lí biai ellenzéki csoport sem vállalja fel, hogy nyugati beavatkozást kérjen. Csejtei nagykövet arra is kitért, hogy Kínának és Oroszországnak nem érdeke, hogy a Nyugat katonai eszközökkel csináljon rendet egy olyan térségben, ahol e két állam saját befolyásának növelésére törekszik.
Az iszlám veszéllyel kapcsolatban a szakértők kifejtették, Líbiában ugyan vannak hagyományai az iszlamista ellenállásnak, az egyetlen, valamennyire szervezett ellenzéket az iszlamisták alkotják, mégsem kell fundamentalista fordulattól tartani. Csicsmann úgy látja: a vallás összetartó erő szerepet játszik az eseményekben, de aligha fog hatalmi szereplővé válni. Csejtei szerint Líbia szekuláris ország, s Tüske is úgy vélekedett, nem szabad felülni a Kadhafi-féle, iszlamista fenyegetettségről szóló propagandának.
Vajon mi a Nyugat érdeke: Kadhafi támogatása vagy megdöntésének segítése? Miközben mindenki refl ektált az ellentmondásra, hogy a Nyugat jó tíz éve partnerként tekintett Kadhafira, miközben az európai és amerikai vezetők most rendre kiállnak az ezredes mögül, az erőszak elítélésében konszenzus alakult ki. Mielőbbi politikai stabilitás, a menekülthullám megakadályozása, s az olajkivitel fenntartása szintén közös érdek.
– Nincs olyan intézmény Líbiában, amely a rendszer továbbélését biztosíthatná – szögezte le Csicsmann László. Egyiptommal ellentétben, ha Kadhafi megy, akkor az egész rendszer széthullik. A líbiai vezető folyamatos személycserékkel, a törzsek közti „oszd meg és uralkodj” taktikával, a külső fenyegetettség állandó fenntartásával tudta hatalmát több mint harminc év óta fenntartani. A szakértő szerint Kadhafi 10-12 ezer katona lojalitására számíthat a líbiai hadseregből.
A líbiai válsághoz az is hozzájárult, hogy a 2003-tól beindult gazdasági reformok ellenére az életkörülmények nem javultak, politikai reformokra pedig egyáltalán nem lehetett számítani. N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa rámutatott: felnőtt egy generáció, amely tulajdonképpen az írástudatlanságból az internet korszakába száguldott. Tüske szerint a líbiai történet az egész térséget érintő súlyos politikai válság megnyilvánulása, melyben a régi patrimoniális berendezkedésből a jogállam felé mozdulnak el az észak-afrikai országokban.
Csejtei István szerint tudomásul kell venni, hogy ezek az országok ugyanúgy szomszédaink, mint a tőlünk keletre lévő államok. – Radikális változás kell a magyar külpolitikában, le kell építeni az arabellenességet, és nyitni kell Afrika felé – fogalmazott a nagykövet, aki szerint a nyitásnak aktívabb gazdasági és kétoldalú kapcsolatokat kellene jelentenie.
