A rá nehezedő nyomás dacára olyan jelzéseket ad egyelőre az Obama-adminisztráció, hogy vonakodik a felkelőket támogató líbiai katonai beavatkozástól. Attól is ódzkodik, hogy a polgári lakosság védelmében küldjön csapatokat. – Sokan dobálóznak olyan kifejezésekkel, mint a repülési tilalmi övezet. Mintha csak egy videojátékról lenne szó – mondta William Daley, a Fehér Ház stábfőnöke. Ezzel párhuzamosan vezető demokrata párti és republikánus szenátorok sürgettek beavatkozást annak érdekében, hogy – mint mondták – Moammer Kadhafi ezredes ne mészárolhassa a saját népét. John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke – a repülési tilalmi övezet mellett új elemként – a líbiai katonai repterek légitámadással való megrongálását is felvetette, hogy így tartsák a földön Kadhafi gépeit.

A hivatalos verzió szerint azért „minden opció az asztalon van”. Barack Obama elnök is arra kérte a Pentagont: kínáljanak neki különböző lehetőségeket. Az események alakulásának fényében a katonai tervezésben szerepel például a líbiai katonai kommunikáció megzavarása. Mint a The New York Times hétfőn sorra veszi az opciókat, komoly szerepet kaphatnak esetleg a térségbe vezényelt Kearsarge és Ponce partaszállító deszanthajók, illetve a fedélzetükön tartózkodó tengerészgyalogos expedíciós egységek is. Harriet vadászgépek, helyből felszálló Osprey-k, támadó- és szállítóhelikopterek is rendelkezésre állnak itt. Felmerült, hogy a felkelőknek – ahogy azok sürgetik is – fegyvereket dobjanak le, vagy kis létszámú amerikai speciális egységek vegyüljenek el közöttük.

Mindez csak seregszemle politikai döntés nélkül. Az Obamaadminisztráció megfogalmazásai ugyan nem teljesen egységesek, de nemzetközi felhatalmazással vállalna csak komolyabb részvételt a most is zajló humanitárius akciókon, így a menekültek légiszállításán túl. A repülési tilalmi övezet (no-fly zone) fenntartását – ami a Pentagon feje szerint eleve Líbia megtámadásával kezdődhetne csak – bonyolult logisztikai műveletnek mondják, ami olaszországi támaszpontokat igényelne. A NATO-tag olaszok és a törökök ENSZ-felhatalmazáshoz ragaszkodnának, erre pedig a világszervezetben vétójoggal rendelkező oroszok, valamint a térség országai nem hajlanak. Elemzők szerint ez a kép akkor változhat érdemben – mint például az 1990-es években Bosznia esetében is –, ha a polgárháborús helyzetben a népirtás elemét hangsúlyosabban érzékeli a nemzetközi közösség.