Életre szóló szövetségek nincsenek
– Az első benyomás amegválasztása után az volt, hogy rendkívül tettre kész. Mihez fogott először?
– Az első feladat az volt, hogy véglegesítsük a Demokrata Liberális Párttal a 2011–2012-re szóló együttműködési megállapodásunkat. Persze ezen túl a szövetség a fontosabb. Elkezdtünk dolgozni azon, hogy az új alapszabályzat szerint minél hamarabb meg tudjuk alakítani az új elnökséget. A gazdasági tanácsot is szeretném márciusban létrehozni, hiszen ha van égető problémája a romániai magyarságnak, és így nyilván az RMDSZ-nek is, az a gazdaság.
– Hosszabb távon viszont az RDMSZ a társadalomépítésre összpontosít. Hogyan teszi ezt?
– A társadalomépítés számunkra nem újdonság, de sok minden megváltozott húsz év alatt. Ezért tartom fontosnak, hogy némileg újragondolva ismét belevágjunk. Ez nem azt jelenti, hogy bárki az alapítványi, egyesületi szférát akarná ellenőrizni. Ahol viszont kezdeményezni kell, ott kezdeményező szerepet vállalunk, ahol csupán partneri viszonyra van szükség, ott partnerséget alakítunk ki.
– Ez az a bizonyos kinyújtott kéz, amiről megválasztása után beszélt?
– A kinyújtott kézzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) gondoltam, mindazokra, akikkel 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében kialakítottuk aMagyar Összefogást. És természetesen mindazokra a politikai partnereinkre, akikkel határon belül, határon kívül együttműködni kívánunk. Ami a magyarságot illeti, inkább nyitott kapuról beszélnék: befogadóbbá tesszük az RMDSZ-t.
– Markó Béla leköszönő elnök a kongresszuson azt mondta, „újra kell kötni a szövetséget”. Elég lesz ehhez tágra nyitni a kaput?
– A szervezetben minden magyar embernek meg lehet találni a helyet, amelyet tudása, tapasztalata szerint el tud foglalni. Ugyanakkor tudatosítani kell minden egyes politikusban: nagyon fontos megismerni az emberek problémáit, de ugyanolyan fontos ezekre megvalósítható válaszokat adni. Ha hitelesek tudunk maradni egyenként, akkor a befogadó szervezet, a sokszínűséget értékelő és erősítő szervezet – a nyitott kapu, amiről beszéltem – megvalósulhat. Készül egy erdélyi konzultáció, nagyon pontos képet szeretnénk kapni a közösség elvárásairól. A konzultáció arra is jó, hogy az emberek lássák, a szövetség velük foglalkozik, az ő problémáik a fontosak. Ezt időről időre meg is kell majd ismételni. Azt a bizonyos szövetséget mindig újra kell kötni. Tévedés, hogy az egyszer megkötött szövetség elegendő egy egész életre.
– Érvényes ez a bukaresti partnerekre is?
– Más logika szerint, de érvényes. Az RDMSZ egyik erőssége az, hogy nyitott tud maradni, tárgyalóképes. Másfelől az ellenzéknek meg kell értenie, hogy az RMDSZ, amely most a másik oldalon áll, később ugyanolyan szavatartó lesz, ha átalakulnak a belpolitikai viszonyok és szövetségek.
– Kormány vagy ellenzék, mindkettőhöz parlamenti képviselet kell. Ha budapesti hátszéllel megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt, az RMDSZ a parlamenti küszöb alá szorulhat. Az EMNT nem zárkózik el az össze fogástól. Megtörtént a kapcsolatfelvétel?
– Ahogy ígértem, a kongresszus után kapcsolatba léptem mindazokkal, akik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban jelen voltak. Tőkés Lászlóval már a megválasztásom másnapján beszéltem. Abban állapodtunk meg, hogy folytatjuk a beszélgetéseinket.
– A Magyar Polgári Párttal keresik a kapcsolatot?
– Ahogy ők viselkednek velünk és az EMNT-vel, nem hiszem, hogy ott kellene keresnünk a párbeszéd csíráit. Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet.
– A nagyváradi kongresszus egyik meghatározó pillanata volt a Fidesz képviselőjének sokak szerint fenyegető beszéde. Ehhez képest a kongresszus végén ön békülékeny hangot ütött meg.
– Nem hiszem, hogy nekünk egy új fejezetet hadüzenettel kell megnyitnunk.
– Gratuláltak önnek a Fidesz részéről?
– Többen is felhívtak, illetve küldtek üzenetet.
– Rendezhető a nem éppen felhőtlen viszony?
– Türelemmel, bölcsességgel, nyitottsággal igen. Közös érdekeink vannak, de közös értékeink elsősorban. Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek érdeke, hogy ez a viszony szoros, partneri viszony legyen. Ez a magyar–magyar és a magyar–román kapcsolatokat is erősíti. E térségben nagyon fontos, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan rendeződjenek, s ilyen szempontból is új fejezetet kezdünk. Természetesen türelem kell hozzá, mert lehetett érezni, hogy mindkét irányból van bizalmatlanság.
– Bizalmatlanság vagy érdekütközés?
– Utóbbi is lehet, nem akarok belemenni, de egyfajta bizalmatlanság érezhető volt az elmúlt években. Márpedig a bizalom minden partneri viszonyban nagyon fontos.
– Marad akkor az egyenlő közelség keresése?
– Nem fogalmaztam így.
– Markó Béla elnökségének ez volt az egyik vezérelve.
– Nyilván ezt a kérdést vele kell megbeszélni, nem velem.
– Mi lesz az, amin még változtat elődje politikájához képest?
– Az értékeket illetően semmiben, hiszen ezek az erdélyi magyarság értékei. Az út, amelyen elindultunk, a parlamentáris politika marad, nem keresünk más politikai eszközöket. Az alapvető célok – autonómia, kollektív jogok – tekintetében nem történik változás. Ilyen szempontból folytonosságra van szükség. A munkamódszereket illetően lesznek változások. Minden ember magával hoz egyfajta szemléletet, minden vezető másként közelíti meg a döntéshozatalt. Szemléletváltásról is lehet beszélni, nemzedékváltásról is. A lényeg az, hogy ne ott változtassunk, ahol nincs rá szükség, és az értékeket, célokat illetően nincs szükség változtatásra.
