Ki nyújt még menedéket a diktátoroknak?
A tunéziai Ben Alit például annak ellenére nem fogadták be Franciaországban, hogy egy bizalmasánál szilveszterezett a francia külügyminiszter, akinek a szülei üzleteket is kötöttek a tuniszi kormánnyal. A következő „áldozat”, az egyiptomi Hoszni Mubarak esetében hosszasan spekuláltak arról, hogy átmenetileg Németország fogadná be, ahol korábban kezelték, ám Mubarak végül Sarm-es-Sejkbe vonult vissza – ez ugyan Egyiptom része, de a Reuters szerint ilyen erővel akár Floridába is mehetett volna, akkora a különbség a valódi Egyiptom és a Vörös-tenger partján fekvő nemzetközi üdülőhely között.
De ha mégis forró lenne a lába alatt talaj, akkor Mubarak gyorsan odébbállhat Szaúd-Arábiába, a száműzött diktátorok menedékhelyére: itt kötött ki végül a tunéziai Ben Ali is. A szaúdi királyság rutinos menedéknyújtó: ők fogadták be a hírhedt ugandai Idi Amint is, akinek a lelkén csaknem félmillió ember halála szárad. (Idi Amin itt is halt meg, ágyban és párnák között 2003-ban). A kongói Mobuto Sese Sekót Marokkóban érte a halál, miután három évtized után elűzték korábbi alattvalói: állítólag ötmilliárd dollárt tett zsebre, és a korának harmadik legkorruptabb vezetője volt.
Általános tendencia, hogy a diktátorok a hasonszőrű autokraták hazájában lelnek csak nyugalomra. A hidegháború alatt persze voltak kivételek: a szintén dollármilliókat összeharácsoló haiti Jean-Claude „Baby Doc” Duvalier például Franciaországban tengette száműzetését a nyolcvanas években. A brutális rendszeréről híres Reza Pahlavi iráni sahot ugyan Panama fogadta be, ám sokat időzött az Egyesült Államokban is gyógykezelés ürügyén, és végül Egyiptomban telepedett le és halt meg. A Fülöp-szigeti Ferdinand Marcosnak sikerült a bravúr, 1986-ban az USA-ban, méghozzáHawaiin kapottmenedékjogot. 1979-ben ez nem sikerült a nicaraguai Anastasio Somozának, aki a családi diktatúra megdöntése után hiába kopogtatott Miamiban, Jimmy Carter amerikai elnök ajtót mutatott neki. Somoza meg sem állt Paraguayig, az egyik leghírhedtebb dél-amerikai diktatúráig, ahol 1980-ban baloldali fegyveresek meggyilkolták.
Hova menekülhetne a líbiai Kadhafi? A korábbi barát Hugo Chávez venezuelai elnök meglepően csendes az észak-afrikai forradalmakkal kapcsolatban. Minél több halálos áldozatot követel a líbiai polgárháború, és a Kadhafi melletti milíciák ámokfutása, annál nehezebb lesz menedéket találnia.
