ThomasMirow, az EBRD elnöke a húsz évvel ezelőtti kelet-közép-európai átalakulások és az év eleje óta tartó közel-keleti és észak-afrikai fejleményeket egybevetve azt mondta: régiónkban „a legfontosabb cél a szovjet birodalomtól való függés lerázása, a második világháború végén kialakult világrend megváltoztatása volt. Több mint húsz évvel később az észak-afrikaiak ugyanúgy áhítozzák az emberi jogokat, a szabadságot.”

Az EBRD-vezető biztos benne, hogy az Európai Unió intézményei és az egyes tagországok kormányai „növekvő mértékben készek együttműködésre a demokratikus átalakulás útjára lépő közel-keleti és észak-afrikai országokkal. A stratégia kidolgozásához ki kell várni a fejleményeket. A kihívást csak növeli a több EU-tagállamot változatlanul sújtó recesszió.”

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a részvénytulajdonosok döntésétől függően részévé kíván válni a segítségnyújtó csapatnak. A bank húsz év alatt komoly tapasztalatokat gyűjtött az átalakulási folyamat menedzselésében. Előbb Mongólia, majd Törökország csatlakozásával a bank kiszélesítette eredeti mandátumának földrajzi kereteit. Még a jelenlegi észak-afrikai válság kirobbanása előtt, a kairói kormány kérésére latolgatta, hogy Egyiptom az EBRD célországává váljon. „Természetesen meg kell bizonyosodni afelől, hogy Egyiptom elkötelezett-e a demokrácia, illetve a bank alapító okiratában lefektetett értékek mellett”. Az EBRD működési mechanizmusa lehetővé teszi, hogy már a részvénytulajdonosok 80 százalékának támogatása esetén megkezdődhessen a konkrét előkészítő munka, jövő év elején pedig a befektetési tevékenység. Az elnök úgy látja, a bank rendelkezésére álló forrásokból évi egymilliárd eurót is ki tud helyezni az egyiptomi gazdaságba.

A londoni székhelyű bank tapasztalataira visszatérve Thomas Mirow elmondta, hogy a pénzügyi válság bebizonyította, a piacgazdaságok kiépítésébe fektetett idő és erőfeszítések csak azon esetekben hoztak eredményt, ahol a privatizáción kívül a szabályozási rendszer megújulása, a jogi, törvényes keretek megszilárdítása és a helyes kormányzás („good governance”) is megvalósult.

Beszélgetésünk során a most 58 éves bankelnök felidézte, hogy az egyetem elvégzése után, 1975 és 1983 között Willy Brandt mellett dolgozott. Különösen inspirálónak tartotta a szociáldemokrata pártelnök tárgyalásos megegyezésen alapuló Ostpolitikját. „Abban az időben, a középtávú radarés ballisztikus rakétarendszerekről szóló óriási vita idején, amikor a szovjet érdekszférához tartozó országokban megváltoztathatatlannak tűntek a dolgok, egészen biztosan nem gondolta volna, hogy kelet-közép-európai országok csatlakozhatnak az EU-hoz, sőt többen ugyanazt a pénzegységet használják, mint Németország. Ez elképzelhetetlennek tűnt. Éppen az elmúlt évtizedek vívmányai miatt nem szabad hagyni, hogy a különösen a fiatalok körében megmutatkozó ellenérzések elhomályosítsák az átalakulás eredményeit, és teret kapjanak a protekcionista vagy nacionalista törekvések”.