A Romániai Magyar Demokrata Szövetség hétvégi, nagyváradi kongresszusán Emil Boc miniszterelnökkel (egyszersmind koalíciós partnerrel) az élen felvonult a romániai politika valamennyi számottevő szereplője, lett légyen kormányoldali, ellenzéki vagy akár parlamenten kívüli. Látszott ugyanakkor, hogy a kétharmados magyar hatalom nem tud mit kezdeni az általa „nemszeretem" kategóriába sorolt RMDSZ felértékelődésével. Ha tudott volna, nem Pelczné dr. Gáll Ildikót küldi Nagyváradra, hogy aztán ő kategorikus imperatívuszokban „osszon észt a nemzettestvéreknek", ami finoman szólva se váltott ki jó visszhangot. Már csak az üzenete miatt se: tessék besorolni Orbán mögé, akkor lesz támogatás. Ellenkező esetben nem. Válasz: nem tartunk igényt a tanácsaitokra.

A „nyalás” egyébként abban manifesztálódott, hogy Boc miniszterelnök ki nem fogyott a szóból az RMDSZ kormányzati érdemeit méltatva. De ez még hagyján. Bocnál messze feltűnőbbek voltak az RMDSZ parlamenti ellenfelei, a szocdemek és a nemzeti liberálisok, akik nem átallották dicsérni a „korrekt” magyar pártot, mondván, hogy annak jobb helye volna az ő oldalukon, mint a Basescu elnök által támogatott demokrata kormánypárt oldalán. Ami akár úgy is lehet. Ez ugyan nem a személyes szimpátiaosztogatás helye, de a szocdem Bonta és a liberális Crin Antonescu – mint ellenzék – akkora tapsot kapott a kongresszustól, amekkorát a szövetséges Boc egyáltalán nem. Halk sugallat: az RMDSZ-ben alighanem megvan a készség arra, hogy „lovat váltson”. A kérdés csak az, mikor. És ez a kérdés fogas. Jövőre választás lesz, azt a koalíció felmondásával előre lehetne hozni. De a koalíció a Basescu–Boc-féle társulattal egyelőre biztonságot nyújt, egy választás kimeneteléről pedig semmit nem lehet tudni. E ponton azonban nekem is van egy RMDSZ-oldalról jövő sugallatom: ha fél éven belül nem lesznek érezhető gazdasági változások Romániában, akkor a koalícióban kicsi kisebbséget alkotó RMDSZ dezertál. Hivatalos határidő nincs, de a nagyváradi elnökválasztó kongresszus olyan határozatot fogadott el, hogy még az idén – gyakorlatilag a választások előtt egy évvel – neki kell látni adó- és járulékreformoknak. Mert ha nem…

Az RMDSZ a román politikában nem megkerülhető. Olyan a polarizáció, hogy a pillanatnyi aritmetika szerint csak vele lehet kormányozni, nélküle nem. Ez az eltávozott elnök (de még miniszterelnök-helyettes) Markó Béla nagy érdeme. Az az ember, akit a kongresszus a helyére megválasztott – Kelemen Hunor – az ő jelöltje volt, ilyenformán a folytonosság fennmarad. Meg nem értem, hogy egy ilyen politikai teljesítmény után Orbánék miért utálják az RMDSZ-t, minek küldözgetnek feléje ultimátumokat? Miért támogattak Kelemennel szemben egy olyan embert, akit a végső szavazásban a küldötteknek még tíz százaléka sem támogatott, legfeljebb Tőkés. Miért gondolták azt, hogy a kedvezményes honosítás után a romániai magyarság rokonszenve olyan fokon fordul a Fidesz felé, hogy az ő emberét, Olosz Gergelyt választják az RMDSZ elnökének? Tévedni emberi dolog, de mint tudjuk, néha több, mint bűn, hiba.