Kevesen találkozhattak és beszélhettek annyit a nyugati világból Moammer Kadhafi líbiai diktárorral, mint Arnaud de Borchgrave. A belga származású veterán amerikai tudósító (85 éves) hatszor készített interjút az ezredessel, aki – mint mondja – 1993-ban az ő mikrofonja előtt utalt rá, ha nyíltan nem ismerte is el: Tripolinak szerepe volt a Lockerbie-katasztrófában, a PanAm légitársaság 103-as járatának 1988-as felrobbantásában. Nem csoda: ezek után a CIA emberei is kíváncsiak voltak a szalagra.

– Igen bonyolult személyiség, mániás depressziója alakult ki, és rossz pillanataiban igaztalan vádakkal illette környezetét – állítja Kadhafi ról De Borchgrave, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) elnevezésű washingtoni agytröszt vezető tanácsadója, aki korábban a The Washington Times című napilap főszerkesztője is volt. Diplomaták is figyelmeztették előre az amerikai külügyminisztert: ne lepődjön majd meg a líbiai diktátor szeszélyességén, hogy kerüli a szemkontaktust, és kínos csend állhat be a tárgyalás alatt.

Hogyan tudta Kadhafi több mint négy évtizeden át megtartani uralmát? – Az olajbevételekből származó pénzzel, az erőszakszervezetekkel, soraikban fekete-afrikai vagy pakisztáni zsoldosokkal – sorolja De Borchgrave a CSIS által kiadott, szabadon felhasználható hanganyagban. – 1969 szeptemberében nagyon nagy szerencsével jutott hatalomra ez az egyszerű származású katonatiszt: vértelen államcsínye idején sem a megdöntött Idrisz király, sem pedig a CIA vagy a brit külügyi titkosszolgálat, az MI6 rezidense nem tartózkodott az országban. Később az is a kezére játszott, hogy mindenbe beleütötte az orrát, 41 ország belügyeibe avatkozott be, ami éppen annyi, ahány éve hatalmon van. Ugandáig is elért a keze, ahol Idi Amint (a helyi diktátort) akarta megmenteni – mondja.