Csapdába ejt az angloszféra
Nem valószínű, hogy José Manuel Barroso sajnálkozása a Brüsszelben és Strasbourgban dolgozó britek kétségbeejtően alacsony száma miatt gyors változást hozna a szigetország oktatáspolitikájában. 2004 óta a brit gyermekek számára nem kötelező, hogy tizenhat éves korukig tanuljanak idegen nyelvet – ami az állami iskolarendszerben nem is kezdődik meg tizenkét éves kor előtt.
A helyzet már csak azért is nehezen javulhat, mert a liberális–konzervatív kormánykoalíció deficitcsökkentő intézkedései a közoktatást sem hagyják érintetlenül. Egyelőre nem világos, milyen megoldást talál majd Barroso és David Cameron brit kormányfő, hogy a vonakodó briteket rávegye: jelentkezzenek nagyobb számban EU-pozíciókra, enyhítve ezzel a szervezetben kialakult kiegyensúlyozatlanságot.
A britek az internet gyors terjedésével sem izgatják magukat az idegennyelv-tanulás miatt. A The Guardian napilapban nemrég megjelent cikkében Martin Kettle arra panaszkodott, hogy a szigetország sosem volt mentálisan ennyire eltávolodva Európától, mint most. Tapasztalatok szerint az „online információ kora, amitől elméletben azt várták, hogy nagyobb szellemi és kulturális pluralizmushoz vezet, és ezáltal elősegíti a közeledést az európai nyelvekhez és kultúrákhoz, a gyakorlatban éppen az ellenkező hatást váltotta ki. A britek egy angol nyelvű, online angloszféra csapdájába estek.”
Véletlen egybeesésként éppen ezekben a napokban látott napvilágot a társadalomtudományok legkiemelkedőbb képviselőit tömörítő British Academy idevágó állásfoglalása. A tekintélyes intézmény felhívja az egyetemeket, hogy mind az általános és középiskolákban, mind a felsőoktatásban bátorítsák az idegennyelv-tanulást. Ha nem történik javulás, ezt az Egyesült Királyság társadalmi, kulturális és gazdasági jóléte egyaránt megsínyli.
A jelentés az országos idegennyelvi központ legfrissebb felmérésére hivatkozik, amely szerint 711 vizsgált iskolában (amelyek közül 145 volt magán, fizetős) a tizenhat-tizenhét éveseknek már csak a 38 százaléka tanul nyelvet az állami képzésben. Ugyanez az arány egy évvel korábban 41 százalék volt. A privát iskolákban maradt a 94 százalékos ráta, ami arra is utal, hogy legalábbis ezen a téren aligha csökkenthető az oktatás két szintje között tátongó szakadék. Akik egyáltalán tanulnak idegen nyelvet, első helyen a franciát választják.
Az egyetemek költségvetésének csökkentése elsősorban a társadalomtudományi és művészeti szakokat érinti – ráadásul, ha kevesebben vesznek fel nyelvi tanórákat a középiskolákban, kevesebb nyelvtanárra is van szükség, azaz az érdeklődés eleve kisebb az egyetemek nyelvi kurzusai iránt. Több felsőfokú intézmény döntött nyelvi tanszékek bezárásáról, és a megmaradtakat az elit, a következő év októberétől akár évi 9000 font (2,9 millió forint) tandíjat elkérő egyetemeken kell majd keresni.
A helyzetfelméréssel párhuzamosan az idegennyelvi központ kampányt indított a nyelvtudásnépszerűsítéseérdekében. A Speak to the Future (Beszélj a jövőnek) elnevezésű program azzal érvel, hogy „egymást követő kormányok osztatlan lelkesedést mutattak a globalizáció, a szabad kereskedelem, a szabad tőkeáramlás iránt. Ugyanakkor következetesen kudarcot vallottak abban, hogy komolyan befektessenek nyelvészek képzésébe.”
