A döntés igazi különlegessége ugyanakkor – hiszen ENSZ-tagállammal szemben ez igen ritka lépés –, hogy a világszervezet a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elé citálja Tripolit a saját lakosságával szembeni brutális fellépésért. Az Egyesült Államok, amely nem is csatlakozott az ICC-hez, most először szavazott meg ilyesmit. A határozatot a „sötét lónak” tartott és vétójoggal rendelkező Kína is jóváhagyta, annak széles körű afrikai és arab támogatására hivatkozva. Sőt, a BT soros elnökének írt levelében Líbiának a felkelők oldalára átállt ENSZ-képviselete is támogatta azt.

A megszokott New York-i gyakorlathoz képest igen gyorsan tető alá hozott szöveg két ponton marad el a legvérmesebb várakozásoktól. Nem hoz létre repülési tilalmi övezetet Líbia felett, orosz követelésre pedig töröltek egy részt, amelyet úgy értelmeztek: az Egyesült Államok vagy Európa katonai erő alkalmazásával is célba juttathat humanitárius segítséget.

A hét végére – más hatalmakat követően –Washington is eljutott odáig, hogy egyértelművé tette: Kadhafinak mennie kell.

– Amikor egy vezető számára az marad hatalmon maradásának egyetlen módja, hogy tömeges erőszakot alkalmaz saját népével szemben, akkor elvesztette a legitimitást az uralomra, és nyomban távoznia kell – fogalmazott Barack Obama elnök Angela Merkel német kancellárral folytatott szombati telefonbeszélgetésében a Fehér Ház közleménye szerint. Az USA a megelőző napokban vonakodott attól, hogy ilyen egyértelmű állásfoglalást tegyen, amíg állampolgárait ki nem menekítette az országból. Hillary Clinton külügyminiszter vasárnap közölte: az Egyesült Államok kapcsolatot keres a Líbia keleti részén működő ellenzéki csoportokkal.

– Sok különböző líbiaival lépünk kapcsolatba keleten, s ahogy a forradalom nyugat felé terjed, ott is... Túl korán van még ahhoz, hogy lássuk, mindez hová vezet – mondta a miniszter újságíróknak, mielőtt Genfbe indult, ahol a líbiai válságról fog tárgyalni az Egyesült Államok szövetségeseivel.

Nincs egyelőre napirenden a Líbiával szembeni amerikai fegyveres beavatkozás a Nemzetbiztonsági Tanács egy vezető illetékese szerint. Ugyanakkor az USA saját hatáskörben is – az ENSZ-éihez hasonló – szankciókat hozott, amelyeket repülési tilalmi övezet kialakításával fejelhet meg, mint azt John McCain és Joe Lieberman szenátor közösen szorgalmazta.

Amerikában egyelőre tartanak attól, hogy a fegyveres beavatkozás – ami óhatatlanul felidézné Tripoli 1986-os amerikai bombázását – bumerángként hatna, megosztaná a nemzetközi közvéleményt és az arab világot, illetve kiszámíthatatlan tettekre ösztökélné a többek közt mustárgáztartalékokkal is rendelkező Kadhafit. Egyesek, mint Hugo Chávez venezuelai elnök azzal vádolják az USA-t, hogy a líbiai belső ellentétek szításával intervenciót készít elő – nem annyira a lakosság, mint az olajmezők védelmében.

Robert Gates, az idén távozó védelmi miniszter azt mondta a West Point-i katonai akadémia kadétjai előtt (igaz, nem Líbiával kapcsolatban): „ki kellene vizsgáltatni azt az utódomat”, aki még egyszer az irakihoz vagy az afganisztánihoz hasonló nagy szárazföldi háborút javasol. (SZ. L. L.)