Grillpartitól fegyverropogásig
- Múlt péntek este még grillpartira mentünk, a keleten történő zavargások akkor még nem éreztették hatásukat a fővárosban - meséli a harmincas férfi, aki egy európai központú cég megbízásából dolgozott Líbiában. Vasárnap kezdett rohamosan romlani a biztonság a fővárosban: délelőtt még a menekülési terv úgynevezett első fázisát, a családok hazaküldésének menetét vitatták meg a munkahelyen, délután már a második fázis volt érvényben, azaz a férfiak kimenekítéséről is döntöttek. Elővigyázatosságból leszedették a matricát a kocsiról, amiből kiderült, hogy külföldi ül benne, és meghagyták Balázsnak, munka után közvetlenül menjen haza, és másnap már bepakolt bőröndökkel jelenjenek meg.
Éjszaka alig aludtak pár órát: fél egykor zsibongásra, skandálásra, pukkantásokra és fegyverropogásra ébredtek. Rémülten lestek ki az ablakon. A zajok pár száz méterre a házuktól, a rendőrkapitányság felől érkeztek.
Másnap reggel aztán 5-6 kocsiból álló konvojt szerveztek a munkatársakkal, hogy eljussanak az irodába, majd a repülőtérre. Az ellenőrző ponton, ahol pár napja még rendőrök igazoltattak, aznap, hétfőn már civil ruhás, arcukat kendővel elfedő fegyveresek álltak. Idegtépő percek után továbbjutottak. Balázs feleségének már volt jegye az Austrian Airlines aznap délutáni gépére, és Balázs apjának sikerült még egy helyet foglalnia. Balázs elismerően beszél a légitársaságok munkatársairól, akik láthatóan mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbb embert fel tudják vinni a gépre. Kevésbé volt azonban jó benyomása a tripoli magyar követségről, ahova ugyan többször bejelentkeztek, de a zavargások kitörése után sem útbaigazítást, sem egy érdeklődő telefont nem kaptak.
Balázs tavaly május óta él az észak-afrikai országban. Azt meséli, életében nem látott még ennyi darut, iszonyatos infrastrukturális fejlődés zajlik az országban. Ugyanakkor a fiatalabb generációk ebből keveset érezhetnek, emiatt állandó a társadalmi feszültség. Többször járt Bengáziban is, ahol érezhetően kisebb volt a központi hatalom ereje, sokkal kevesebb Kadhafi-plakát lepte be az utcákat. A tunéziai események előtt ugyanakkor semmi jele nem volt az elégedetlenségnek. „Tunézia után” azonban megerősödött a rendőri jelenlét az országban.
Balázsék nem vágynak viszsza az észak-afrikai országba. Egyelőre megpróbálják kipihenni az ijedség okozta kimerültséget.