Nem kapott fizetést Sarah Brown
A fekete ajtó mögött címmel, az Ebury Press gondozásában lát napvilágot a közeljövőben Sarah Brown naplója a 2007. június vége és 2010. május közepe között, a Downing Street 10.-ben töltött évekről. A 47 éves Sarah Brown mind elődjéhez, a konfrontatív Cherie Blairhez, mind férjéhez, a hirtelen haragúnak tartott Gordon Brownhoz képest nagy rokonszenvnek örvendett. A közvélemény viszszafogott, háttérbe húzódó családanyának ismerte meg. A felé irányuló érzelmeket mind első gyermeke, a koraszülött Jennifer elvesztése, mind cisztás fibrózisban szenvedő második kisfia betegsége erősítette.
Sarah Brown évek óta főhivatású feleségként és női-gyermek jótékonysági intézmények patrónusaként tevékenykedik. „Előző életében”, még Sarah Macaulay-ként egy befolyásos PR-cég vezetője volt. Így viszszatekintve alighanem igaza van abban, hogy „megbánta, amiért nem támogatta kellő agilitással férje kormányfői munkásságát, illetve nem adott hangot saját nézeteinek, tárta fel a valóságot a legfontosabb politikai harcok közepette”. Nem oszlatta el például azt a tévhitet, hogy Gordon Brown hisztérikus volt, és megfélemlítette a munkatársait.
A memoár tréfás elemeket is tartalmaz. Sarah Brown beszámol arról, amikor a Királynő című film szelleméhez hűen II. Erzsébet ült a terepjáró volánjánál Balmoralban, amint Fülöp edinburgh-i herceg és a Brown házaspár barbecue-ra indult a skóciai birtokon. Szót ejt egy zavarba ejtő hibáról, amit Chequersben, a brit kormányfő vidéki rezidenciáján követett el a yorki herceggel szemben. András történelmi ereklyék iránt érdeklődött, és Sarah Brown úgy érezte, a leghelyesebb, ha felhívja a figyelmét Oliver Cromwell halotti viaszmaszkjára. Csak a „kollektív felhördülés juttatta eszébe, hogy nem volt a legdiplomatikusabb gesztus a királyi család egyik tagjának megmutatni az I. Károly király kivégzésére utasító rendelet aláírójának arcmását”.
Részletesen ír Sarah Brown állandó kimerültségéről és aggodalmáról, amiért nem tudta visszanyerni korábbi alakját. Miközben az ország elvárta, majd megszokta tőle, hogy az egyik legjobban öltözött nő legyen, ennek nem volt meg az anyagi fedezete. Problematikusnak tartotta, hogy a miniszterelnök feleségének „nincs munkaköri leírása, állandó irodája, fizetése, költségkerete, előre rögzített hivatalos szerepe vagy legalábbis címe”.
Brown kitér arra, mennyire restellte magát, amiért egyszer egy doboz csokoládéval lepte meg Nelson Mandelát, ahelyett, hogy elvitte volna neki a Parliament Square-en elhelyezett szobráról készült bekeretezett fényképet. Ettől kezdve személyesen felügyelte a protokollajándékokat. Különös aktualitása van most annak a sztorinak, hogy tanúja volt, amint Silvio Berlusconi a 2009. áprilisi G20-csúcstalálkozó során elkérte Naomi Campbell szupermodell telefonszámát.
