Az amalgám kísértete járja be Európát
A szívéhez kap, akinek amalgámtömés bújik meg a szájában, és a legkülönfélébb újságokban, honlapokon arról olvas: vesebetegség, Alzheimer-kór, idegrendszeri problémák várnak rá. Az Európa-szerte újjáéledő ijesztgetésben mindig ugyanazt a megoldást javasolják – tiltsák be az EU-ban az ezüstszínű, higanytartalmú fémtöméseket.
„Óriási a kavarodás. De egy biztos: az amalgám ellen tiltakozók mindenféle tudományos háttér nélkül, összevissza beszélnek” – mondja lapunknak Michel Goldberg professzor, a Francia Fogorvosok Egyesületének szakértője. S bár szerinte ugyanazok az egyesületek ugyanazt hajtogatják, keserűen elismeri, hogy nem eredménytelenül: az Európai Bizottság éppen arra készül, hogy felülvizsgálja korábban kialakított tudományos álláspontját. „Pedig nincs semmi újdonság. Csak éppen ha háromszor elmondják ugyanazt a hazugságot, a végén igazsággá válik” – panaszolja.
„A Fogászati Világszövetség és az Egészségügyi Világszervezet is rengeteg vizsgálatot végzett, több millió dollárt költöttek rá, de semmi sem igazolta az amalgámmal kapcsolatos félelmeket” – válaszolja érdeklődésünkre Gera István professzor, aMagyar Fogorvosok Egyesületének elnöke. Noha Svédország és Norvégia már betiltotta az amalgámtöméseket, Dánia pedig ezen gondolkodik, ezek az országok is elsősorban környezetvédelmi okokból döntöttek így. Ma már egyébként Magyarországon is csak úgynevezett amalgámszeparátorral lehet új fogászati gépeket forgalomba hozni: ezekkel immár nem kerül a lefolyóba a higanyt tartalmazó fémötvözet, amikor a régi amalgámtömés kifúrása után a páciens öblöget egy jót.
Hogy végül mi lesz a csillogó fémtömések sorsa, Gera szerint attól függ, miként dolgoznak a lobbik az EU-ban. (Tegyük hozzá: ez sok más területen is így van.) A környezetvédelmi lobbi szívesen betiltatná az amalgámot, az Európai Fogorvosok Tanácsa (CED) viszont ellenzi az ötletet. Persze nem nehéz kitalálni, hogy a fogorvosok vagy a zöld lobbisták képviselnek-e nagyobb politikai erőt… „Az amalgámtöméseket csak a természetgyógyász és a biofogászati lobbi szeretné eltüntetni. De mivel semmilyen orvosi bizonyítékuk nincs, ők is meglovagolják a környezetvédő lobbit” – teszi hozzá a professzor, aki Magyarországot képviseli a CED-ben.
Hiába a sok megnyugtató vizsgálati eredmény, az Európai Bizottság (amely 2008-ban már biztonságosnak nyilvánította az amalgámot) az idén új tanulmány készítésébe kezd. „A bizottság adatgyűjtést végzett a higanymaradványok felhasználásáról és ennek környezeti hatásairól. Ezután hamarosan új vizsgálatot indít a higanyszennyezés (beleértve az amalgámtömések használatát) csökkentésének lehetőségeiről” – tájékoztatja a Népszabadságot a brüsszeli testület egészségügyi kérdésekben illetékes szóvivője, Frédéric Vincent. Elismeri azért, hogy az ilyen fogtömések esetleges korlátozásáról csak tudományos adatok, illetve egy hatástanulmány alapján lehet határozni. Ez utóbbinak az egyéb tömőanyagok elérhetőségét és árát is figyelembe kell vennie.
Márpedig az amalgám olcsóbb, mint a fogszínű (kompozit) tömőanyagok, sőt gyorsabban is lehet dolgozni vele. A pénz ezt az EU-vitát is eldöntheti.
Hideg pasztából ellenálló ötvözet
Az amalgám szó a higany különféle fémötvözeteit jelenti, ezek közül többféle is forgalomban van. A legelső a higany és az ón ötvözete volt, ezt fogászati célra először az ókori Kínában alkalmazták. Az amalgámmal tömés „modern” technológiáját az 1800-as évek elején dolgozta ki Louis Regnard: ő bizmut, ón, ólom és higany keverékével dolgozott – a masszát hidegen rakta be a fogba, majd egy kis műszer segítségével megolvasztotta.
Ma már a hidegen tömés módszerét használják, amely a XIX. század közepére alakult ki. Ezüstöt, ónt és higanyt összekeverve olyan, hidegen is formázható pasztát kapunk, amely néhány óra alatt ellenálló ötvözetté keményedik. Az eljárás előnye, hogy a tömőanyag a kezelés helyén egyszerűen előállítható és nem drága. Az amalgámtömésben sem az erőteljes hőingadozás, sem a rágással járó fizikai behatás nem tesz kárt. (H. M.)
