Hamburgban indul a szuperév
Angela Merkel nem biztos, hogy utólag ezt a jelzőt használja majd, ám a németek szívesen beszélnek szuper választási évről, ha 2011 kerül szóba. Egymás után hét tartományba járulnak majd urnához a választók, hogy értékeljék a pártokat. Bár a szövetségi választásokra még 2013-ig várni kell, a tartományi eredmények sokat nyomnak a latba.
Hamburgban például nagy zakóra számíthatnak az eddig kormányzó kereszténydemokraták (CDU).Míg 2004-benmég 42 százalékkal győztek, most a közvélemény-kutatások alig 24 százalékot adnak Merkel pártjának. Persze négy éve egészen más volt a helyzet: a CDU listavezetője akkor a sikeres polgármester, Ole von Beust volt, aki kozmopolita, világpolgár hozzáállásával sok ember számára választhatóvá tette a CDU-t. Három évvel korábban történelmi győzelmet aratott a Hanzavárosban, amikor első konzervatív politikusként megtörte a szociáldemokraták 44 éve tartó kormányzását. A homoszexualitásával sohasem kérkedő, ám azt nem is tagadó, elegáns Von Beust nyitottságára jellemző, hogy ő hozta tető alá az első CDU–zöld tartományi koalíciót Németországban. Ám tavaly nyáron váratlanul bejelentette, hogy visszavonul, elege lett a politizálásból.
Utódja jobb híján Christoph Ahlhaus korábbi belügyi szenátor lett, aki viszont konzervatív világszemléletével mintha Von Beust ellenkezője lenne. Alhausé lesz valószínűleg a kétes dicsőség, hogy Németország legrövidebb ideig szolgáló polgármestere, sőt a legrosszabb hamburgi eredményt produkáló kereszténydemokrata politikusa lehet – írta a Spiegel. A másik oldalon Olaf Scholznak, a szociáldemokraták egykori főtitkárának nem is kell semmit sem tennie, hogy a győzelem az ölébe hulljon.
A hamburgi kezdetből azonban korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Az SPD ugyan reméli, hogy jó startot vehet, de ez nemigen változtat azon, hogy országos szinten még mindig 25 százalékon szerénykednek – és a pártvezetésnek még mindig nem sikerült eldöntenie, pontosan mit képviseljen egymodern balközép párt a XXI. században. A CDU vezetése máris feledné Hamburgot, és inkább a következő három szavazásra, Szász-Anhaltra, Rajna-Pfalzra és Baden-Württembergre koncentrál. Utóbbi március végén valódi sorsfordító szavazás lehet Merkel számára: a klasszikusan kereszténydemokrata délnémet tartomány elvesztése komoly csorbát ejtene a megítélésén.
Bár a párton belüli riválisait ügyesen marginalizálta a kancellár, az utóbbi hetekben volt része néhány kellemetlen meglepetésben. Miközben a német gazdaság (az Európai Unión belül) messze a legjobb eredményeket produkálja, váratlanul lemondott a német Bundesbank éléről Axel Weber, akit Merkel az Európai Központi Bank elnökeként szeretett volna látni (ezzel is erősítve a német befolyást, pénzügyi fegyelmet az unióban). De hatalmi szóval kellett visszafognia a minap Ursula von der Leyen munka és szociális minisztert, aki törvénybe iktatta volna a női kvótát a német nagyvállalatok vezetésében.
