Azt egyelőre senki sem meri megjósolni, hogy mi történik, ha a jelenlegi porózus határokat kihasználva más észak-afrikai országból is megindulnak az elégedetlen, munkát és biztonságot kereső emberek Európa irányába.

Nem a politikai üldöztetés, hanem a bizonytalanság, a gazdasági csőd és a mindennapokat uraló káosz miatt döntött úgy a hét végén több ezer tunéziai, hogy Olaszországba menekül – emlékeztetett Di Giacomo. A legtöbben abban reménykednek, hogy eljutnak Franciaországba, ahol rokonaik-ismerőseik élnek.

Ez azonban nem ilyen egyszerű. A tunéziaiak többsége illegális bevándorlónak számít, még papírjaik sincsenek. Beadhatják persze a menekültkérelmet, de annak elbírálása hónapokig tarthat, és addig mindenképpen Olaszországban kell maradniuk. A többséget valószínűleg vissza kell majd küldeni Tunéziába, de csak akkor, ha lesz működő kormány, és rendeződik valamelyest a helyzet. Di Giacomo szerint még korai megjósolni, hogy a tunéziai „hullámot” követi-e majd egy egyiptomi, de tény, hogy ott is komoly gazdasági gondokkal, magas munkanélküliséggel kell szembenéznie a lakosságnak. – Kairóval legalább van repatriálási egyezményünk, de ha a dolog tömegessé válik, akkor mindenképpen európai szinten kell választ és megoldást keresni a menekültválságra – mondta az olasz férfi.

Sybella Wilkes, a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet, az UNHCR észak-afrikai régióért felelős szóvivője is úgy látja, hogy egyelőre nem drámai a helyzet. A hétvégi exodus részben annak tudható be, hogy megszűnt a határellenőrzés Tunézia partjainál, így az ül hajóra és indul Európa felé, aki akar. Maradni viszont valószínűleg csak azok maradhatnak Európában, akik menekültjogot kapnak.

– Ha valakit üldöznek, akkor minden európai országnak kötelessége befogadni, de ha valaki „csupán” jobb életet keres, az más helyzet. Európának joga van megvédeni a határait – tette hozzá az UNHCR munkatársa.