Nők ostromolják az EU csúcsait
„Nahát, ez tényleg jó hír! A nők szerintem sikeresebbek, többen mennek át a szigorú versenyvizsgán” – reagál a szlovén Marjeta Jager a most kiadott jelentésre, miszerint a 2004-ben csatlakozott EU-tagállamokból érkező tisztviselők kétharmada (67,2 százaléka) nő. Marjeta magasra jutott az európai bizottsági ranglétrán, ő a közlekedési főigazgatóság egyik igazgatója. „A közlekedés férfiak uralta terület, és még mindig én vagyok az egyetlen női igazgató. Ez először sokkolta a férfi kollégákat, de aztán hozzászoktak” – meséli.
Hagyományosan „macsó” helyen landolt Cserhalmi Zsuzsa jogász is, aki a versenypolitikai főigazgatóságon belül vállalati felvásárlásokkal foglalkozik. „Időigényes feladat ez, szigorú jogi határidőkkel, és korábban csak a férfiak bírták a munkatempót. De most már egyre több nő is dolgozik itt” – mondja. Kétéves gyermek édesanyjaként Zsuzsa a családi és a szakmai élet összeegyeztetésében is szerzett tapasztalatot: egy évet otthon maradt, noha az uniós intézményekben igazi gyest csak hat hónapig fizetnek, utána fél évig jóval kevesebb pénz jár. A jogász szerint a brüsszeli bizottság igyekszik odafigyelni a munkatársak magánéletére, 17 óra után például csak sürgős esetben hívnak össze értekezletet.
„Talán azért is dolgozik több nő az Európai Bizottságnál, mert a közszférában általában magasabb a nők aránya. A nőknek fontos a biztonságosabb, stabilabb munkakörnyezet” – áll elő újabb magyarázattal az észt Kertu Kaera, a közlekedési főigazgatóság tanácsadója. További előnyként említi, hogy az EU-intézményekben erős szakszervezetek védik az alkalmazottak jogait, így gyakori a részmunkaidő, a távmunka, a rugalmas időbeosztás.
„Az asszisztensek között sokkal több a nő, de a magasabb posztokon inkább férfiakkal találkozni” – árnyalja a képet Husz Dóra, aki kommunikációs tervezéssel foglalkozik a kommunikációs főigazgatóságon. Igaz, náluk a négy igazgatóból három is nő (a kommunikáció Dóra szerint nőies szakma), bár a főosztályvezetők többségükben férfiak.
Forradalmat csináltak a hölgyek a teljes Európai Bizottságnál. A 2004-es bővítéssel bekerült tagországok 67 százalékos női „fölénye” az egész brüsszeli testületnél átbillentette a mérleg nyelvét: a nők aránya 46 százalékról 52-re emelkedett. És ezzel a változások még nem értek véget.
„Ahogy egyre több nő dolgozik a bizottságnál, és idővel előrébb jutnak a hierarchiában, a vezetői posztokon is egyre többen lesznek” – jósolja Kertu Kaera. Ugyanerre számít Marjeta Jager is. „Jönnek a nők, néhány év múlva előléptetik őket, és akkor másként fest majd az Európai Bizottság. De megváltozott az egész világ: korábban az osztályelső hölgyek sem jutottak be a legjobb cégekhez” –teszi hozzá.
Az esélyegyenlőségi célkitűzések is hozzájárultak Husz Dóra szerint a női munkatársak nagyobb arányához, bár hivatalos női kvóta nincs a bizottságnál. Amikor azt kérdezem, szeretné-e, ha lenne, visszakérdez: „Nemzetiségi kvóta van. Ez jó?” A földrajzi egyensúly megteremtése érdekében ugyanis az elmúlt években főként az „új” tagállamokból vettek fel embereket (a tervezett 3500 helyett összesen négyezret), a „régi” tagországokból alig kerültek be. Márpedig ez feszültséget teremtett.
Ám még így sem alakult ki mindenütt egyenlőség. Cserhalmi Zsuzsa azt látja, hogy az EU-biztosok kabinetjeiben a férfi–női egyensúlyra odafigyelnek, a földrajzira már kevésbé: a bizottság e legfelső berkeiben kevés az új tagállamokból érkező kolléga.
