Ott állnak Bécs 9. kerületében, a Billa szupermarket bejárata mellett, az emeleten lévő tornaklub tövében. Két 60 év körüli asszony, sohasem együtt, hol egyikük, hol másikuk. A fejükön selyemkendő, a vállukon hosszú kabát. Kezükben elnyűtt, szláv nyelvű színes folyóiratot tartanak, mintha azt árulnák. Pedig koldulnak, csendben, finoman. Ha az ember elmegy mellettük, alig hallani, hogy „bittebitte” szavakat suttognak, de ha némi apróhoz jutnak, Isten áldását kérik a jótevőre. Ott vannak hóban, esőben, néha behúzódnak az eresz alá, néha leülnek a lépcsőre pihenni. Magukról csak annyit árulnak el, hogy bosnyákok.

Ők a jól nevelt koldusok, akiket még nem tiltottak ki az osztrák főváros utcáiról. Nem agresszívek, s a másik, tavaly nyár óta érvényes tilalmat sem szegik meg: nem kéregetnek gyermekkel, beteg kiskorút magukhoz szorítva. Viszont már határesetnek mondhatók azok a többnyire fiatal fiúk, akik a nagy bevásárlóközpontok környékét lepik el, az ingyenparkolót kínálgatva az autósoknak. Rájuk a rendőrség már lecsaphat, akár 700 euróval is büntetheti őket. Fizetni nemigen tudnak, a pénzt két heti elzárással válthatják ki. 2009-ben a bécsi rendőrség 451 esetben tett feljelentést agresszív koldulás miatt, 387 esetben általánosan kifogásolta a kéregetést, a kisgyerekes kunyerálásért tett feljelentések száma 39 volt.

Bécs most újabb szigorításra készül, ki akarja tiltani köztereiről – az utcáról, az aluljárókból, a metróból, a buszmegállókból – az úgynevezett üzletszerűen koldulókat. Azokat a szerencsétleneket, akik kizárólag abból élnek, amit összekönyörögnek. Egy „hivatásos”, egyszersmind jogtudatos koldusasszony az osztrák alkotmánybírósághoz fordult. A Bécsben kormánykoalícióban lévő zöldek támogatásával szeretné kivívni a kéregetési szakma gyakorlásának jogát. Ítélet tavasszal várható.

Ausztria kilenc tartományában egyre-másra születnek a koldulást korlátozó, sőt újabban a teljesen betiltó rendszabályok. Alsó-Ausztriában tavaly december óta tilos a házak előtti, a kisgyerekkel együtt végzett, s a hivatásszerű koldulás. A rendelet megalkotói azt állítják, hogy kénytelenek voltak lépni, a múlt nyári bécsi tilalmat követően ugyanis a koldusokat mozgató bandák áttelepedtek a szomszédos tartományba.

A soros most Stájerország, ahol az eddigi kétezer euróval is büntethető tilalmakat általános tiltással váltanák fel. A vizsgálatra felkért grazi egyetemi kutatók sem tudták egyértelműen megerősíteni, hogy szlovák, bolgár, román és magyar cigányokat szervező bűnbandák öntik el a tartományt. Inkább egyéni sorsokról van szó, összekapaszkodó rokonokról, főképpen nőkről, akik a gazdag Ausztriában próbálják enyhíteni nyomorúságukat.

A Falter című, stájerországi változattal is rendelkező bécsi városi újság legújabb száma a Rimaszombattól 20 kilométerre lévő, 900 lakosú szlovák Hosticén (magyar neve Gesztete) készített riportot, abban a mélyszegénységben élő, közel százszázalékig munkanélküliek lakta faluban, ahonnan a lakosság kétharmadát kitevő romák jó 15 éve grazi koldulással egészítik ki szociális segélyüket. Az újság meg is szólaltat egy magyar nyelvű cigány embert, akinek mostanában álmatlanok az éjszakái, mert nem tudja elképzelni, miből eteti majd családját, ha kitiltják őt a stájer fővárosból.

Bécsben kolduslobbi szerveződött szociális munkásokból, jogászokból, akik „nem a szegényeket, hanem a szegénységet kell megszüntetni” jelszóval tiltakoznak. Grazban Wolfgang Pucher katolikus papot tartják a délkelet-szlovákiai koldusok védelmezőjének, ő Hosticén próbál munkalehetőséget teremteni nekik, miután Grazban szerinte a keresztényi szeretet csorbul.

Sajtóhírek szerint Karintiában és Felső-Ausztriában is készül a szervezett és az agreszszív kéregetés betiltása. A liberális Der Standard kommentátora viszont azt állítja, a koldulás terén ugyanolyan szervezett bűnözés folyik, mint az embercsempészet, a kényszerprostitúció esetében, s igenis fel kell ellene lépni.

Koldus a bécsi télben. Szálka a hatóságok szemében