Fotóriporterünk hallott a nemzetközi sajtó munkatársait ért támadásokról. Kurucz Árpád a belvárosig sem jutott el. Az őt szállító járművet a szinte 50-100 méterenként felállított ellenőrző pontok egyikén feltartóztatták, munkatársunkat a katonák kiszállásra kényszerítették. Azonnal közölték vele, hogy felejtse el, hogy közelebb jut az eseményekhez. Erre módja sem lett volna, mert bevitték egy őrszobára, ahol kifaggatták, minden csomagját szétpakolták. Gyanús volt nekik, hogy kollégánknak miért van érvényes afgán vízuma (tavaly a háborús országból tudósította a Népszabadságot), mondták, rengeteg terrorista próbál a káoszt kihasználva bejutni az országba.

Kicsivel később három líbiai turistát is behoztak a őrsre a 15–20 éves suhancok által gépfegyverrel őrzött úttorlasz egyikéről. Fotóriporterünktől elvették útlevelét, mobiltelefonját, és beültették egy terepjáróba. A következő megálló egy laktanya előtt volt. A fogvatartók egy ideig még azt állították, ők fogják Zalán Eszterhez kísérni Kurucz Árpádot, de mint kiderült, ez eszük ágában sem volt.

A bázis elé kisvártatva két busz hajtott be, amely tele volt bekötött szemű, hátrakötözött kezű emberrel. A fogvatartottak átlagos kinézetű emberek voltak, férfiak és nők vegyesen. A három líbiai turista közül a két nő zokogott, míg egy órán keresztül várták az autóban, mi fog velük történni. Egy óra múlva a katonák Kurucz Árpád szemét is bekötötték alkalmi útitársaival együtt. A laktanya előtt jött az újabb kikérdezés, faggatózás, immáron teljesen kiszolgáltatott helyzetben. Ezt követően elrendelte az egyik katona, hogy fotóriporterünket vezessék a laktanyán belülre. Kurucz Árpád számára talán ez volt a legborzalmasabb pillanat. Telefon, útlevél nélkül, megkötözve falhoz állították, majd levették a kendőt a szeméről. Egy pillanatra láthatta a megannyi megbilincselt, letakart szemű embert. Mint kiderült, fotó készítésére kellett egy pillanatra szabaddá tenni arcát. Ahogy a vaku elvillant, újra bekötötték a szemét.

Nem vagyok félős alkat, de nem volt a legjobb kedvem –fogalmazott pár órával később Árpád. Nem értette, mit beszélnek a katonák a feje felett, választ pedig semelyik kérdésére nem kapott. A félelem és bizonytalanság órái után fotósunkat visszakísérték a repülőtérre. Felejtse el, hogy visszamegy a városba, és vésse az eszébe, hogy ez a saját érdekében történt – mondták a katonák. Emlékeztették, hogy fotó készült róla, értelmetlen bármivel is próbálkoznia. Búcsúzóul közölték: ők csak fotósunk védelme érdekében tettek mindent.

Végül Prágán keresztül érkezett haza. Megpróbáltatásai történetét biztonsága érdekében csak most közöljük.