– Az Európai Bizottság jelenlegi médiaügyi biztosa, Neelie Kroes a levelében arra utal, hogy a magyar médiatörvény az alapjogi chartát is sértheti. Ám az alapjogok érvényesülésének figyelemmel kísérése az ön feladata, és a brüsszeli tudósítók kíváncsiak is lettek volna a véleményére ebben az ügyben.

– A bizottság valamennyi tagjának kötelessége meggyőződni arról, hogy az EU-joganyag átültetése a nemzeti joganyagba megfelel-e az alapvető jogokat tartalmazó charta szellemének. Arra tettünk esküt az Európai Bíróság előtt, hogy tevékenységünk során messzemenően figyelembe vesszük a chartát. Tavaly nyáron a romák franciaországi kitoloncolása idején azért avatkoztam közbe, mert az emberek szabad mozgásáról szóló irányelvet Párizs nem ültette át megfelelően a francia jogba. Ezért indult meg a folyamat, amelynek nyomán Franciaországot az Európai Bíróság elé lehetett volna idézni, de minthogy a kormány végrehajtotta a szükséges változtatásokat, a kérdés lekerült a napirendről. Ami Magyarországot illeti, fontos emlékeztetni rá, hogy nincs uniós médiatörvény. Létezik azonban az audiovizuális szolgáltatásokról szóló irányelv, amelynek alkalmazásáért ma Neelie Kroes felel, vagyis az ő dolga, hogy megállapítsa, a nemzeti szabályozás megfelel-e a charta szellemének. Ezért nyilatkozhatott Neelie Kroes a bizottság nevében, vagyis az én nevemben is.

– Beárnyékolhatja-e a médiaügy a magyar elnökséget, vagy elválasztható tőle?

– Teljes mértékben elkülönülnek az elnökségi és uniós prioritások ettől a kérdéstől. De a felforrósodott vita befolyásolja az elnökség légkörét, vagyis ahogy a média, az uniós polgárok tekintenek a magyar elnökségre. S persze az ügyre újra és újra vissza fognak térni az Európai Parlamentben is. Ám ezzel együtt tény, hogy számos témát alaposan előkészítettünk Navracsics miniszter úrral, szeretnénk európai problémákat megoldani ebben a fél évben. Ami az én portfóliómat illeti, a magyar kormányban inkább szövetségesre találtam az előttünk álló feladatok megoldásában.

– A teendők listája hosszú, kezdjük a roma stratégiával! Az utóbbi években az EU-intézmények már elkötelezték magukat a romák társadalmi befogadását segítő politikák mellett. Miért van most szükség új stratégiára?

– A politika meghirdetése még nem egyenlő a cselekvéssel. Attól tartok, ebben a tekintetben is ez történt, a politikákat nem alkalmazták. Ezért indítványoztam egy munkabizottság létrehozását tavaly szeptemberben, és az elkészült jelentés súlyos helyzetet ír le. A tagállamok megtalálják a hivatkozási alapot, hogy ne tegyenek semmit. De cselekednünk kell! Tízmilliós népességről beszélünk, amelynek zöme nagy szegénységben él, az egészségügyi helyzete borzasztó, munkahelyet nem talál, a gyerekek nem járnak iskolába. Áprilisban bemutatom az európai keretet, amelybe a nemzeti roma befogadási stratégiák beilleszthetőek. A keret európai, de a stratégia tagállami. Az uniós pénzalapok szabályait úgy kell átalakítani, hogy célzottan a romák helyzetének javítására is fel lehessen használni őket. A 2020-as új európai versenyképességi stratégiának is az egyik alapeleme a szegénység csökkentése: a romák integrációját ez is elősegíti majd, és az Európai Bizottság az oktatás terén is új javaslatokkal áll elő.

– A roma a legnagyobb etnikai kisebbség Európában. Miért van szükség a kiemelt kezelésükre a többi kisebbséggel szemben?

– A probléma átnyúlik a határokon. Hazámban, Luxemburgban nem él annyi roma, mint például Magyarországon, de egyre többen érkeznek hozzánk is, és nagy kérdés, hogyan rendezzük helyzetüket, hogyan találjunk számukra munkát, hogyan oldjuk meg az oktatásukat. Ezzel a kérdéssel a luxemburgi kormánynak is foglalkoznia kell, nyilván másként, mint például a magyarnak. Huszonhét stratégiára lesz szükség, de uniós ernyő alatt.

– Az ősszel ön huszonöt pontból álló intézkedéscsomag megvalósítására tett javaslatot az európai állampolgári jogok kiterjesztésére, lényegében a mindennapi élet megkönnyítésére mindazok számára, akik sokat mozognak az unióban, vagy akik a határokon átnyúló üzleti tevékenységet akarnak folytatni. Mi jut ebből erre a fél évre, a magyar elnökségre?

– Ahogy a lisszaboni szerződés érvénybe lépett, gyorsan haladhattunk előre. Korábban az igazságügy teljes mértékben nemzeti hatáskörbe tartozott. De nagyon hamar eljutottunk oda, hogy például a büntetőeljárások során a gyanúsítottnak megfelelő információt kell kapnia, anyanyelvére lefordítva. Következő a javaslatom: minden érintettnek legyen joga ügyvédet kérni. Továbbá a tagállamok egy része (már a megerősített együttműködés lehetőségét kihasználva) megegyezett abban, hogy a vegyes házasságban élők megválaszthatják, melyikük országának bírósága legyen illetékes válás esetén, és ez hamarosan kiterjed a közös vagyon megosztására is. Ha egységes belső piacot akarunk, akkor nem elegendő csak a nagy kérdésekről, például a pénzügyi felügyeletekről gondoskodni; az állampolgárok mindennapi életét is könnyíteni, egyszerűsíteni kell.

– Egy másik javaslat a kisvállalkozások terheinek csökkentését érinti.

– Igen. Szeretnénk elérni, hogy polgári és kereskedelmi peres ügyekben az egyik tagországban született bírósági döntést a másikban is elfogadják, további procedúrák és költségek nélkül. A kkv-k ezzel évi 48 millió eurót spórolhatnának, és közben uniós jelenlétük is bővülhetne.

„A médiaügyre újra és újra vissza fognak térni”