'Vagy Mubarak, vagy mi'
– Mubarak meg akarja osztani az egyiptomiakat. Minél roszszabb a helyzet, annál jobb neki – mondta lapunkak a jogászhallgató Mohamed el-Masri, aki önkéntesként az egyiptomi elnök elleni tüntetésekneknek helyet adó Tahrir tér egyik bejáratánál ellenőrizte az oda belépők iratait. A tüntetők így akarták maguk közül kiszűrni a bajkeverőket, provokátorokat, és megakadályozni, hogy bárki fegyvert vigyen be a tankokkal körülzárt térre. Furcsa, megható önszerveződés jellemző a kairói tüntetésre, ami, úgy tűnt, egészen szerdáig sikerrel akadályozta meg, hogy szétzilálják.
– Az uralkodó párt ellentüntetést szervez, amit a rendőrség véd, és közben egyedülálló, „védtelen” nőket küldenek a tömegbe, akik Mubarak-párti szöveggel provokálnak. Így akarnak zavart kelteni – magyarázta a 35 éves Amr, egy Sarm es-Sejk-i búvároktató, aki több napja vesz részt a tüntetésen. Az egyik ilyen nő tudósítónk kérdésére csak azt az érvet hozta fel Mubara mellett, hogy nem szabad ilyen gyorsan megváltoztatni a politikai vezetést.
A lelepleződött vagy vélt provokátorokat (tudósítónk ilylenekből csak férfiakat látott) a délután során a tüntetők szó szerint kidobták a térről a nyugalmat megőrizni hivatott hadseregnek. Egy lány, aki teljesen berekedt a többnapos tüntetés alatt, azt mesélte: neki reggel 15 egyiptomi fontot ajánlottak, ha Mubarak pártján tüntet. Amikor visszautasította, megfenyegették, hogy a Nílusba dobják.
Késő délután egymásnak estek Mubarak ellenzői és támogatói: erkélyeket, boltok rácsait szedték szét, a fémdarabokat fegyverként használva. Lövések is eldördültek és Molotovkoktélok is repültek. Hírügynökségi jelentések szerint körülbelül kétezer Mubarak-párti támadt a tüntetőkre tevékkel, korbácsokkal és parittyákkal. Az egyiptomi kormány közölte: egy katona meghalt, amikor leesett egy hídról, és több mint négyszázan megsérültek az összecsapásokban. Mohamed el-Baradei ellenzéki vezető az al-Dzsazíra arab hírtelevízióban azt kérte a katonáktól, hogy „védjék meg az egyiptomi életeket”. – Nem maradhatnak semlegesek, még ma közbe kell lépniük – idézte az MTI. A katonák azonban nem avatkoztak közbe, csupán néhány figyelmeztető lövést adtak le. Az öszszecsapások még lapzártánkkor is tartottak.
A Mubarak lemondását követelők szerint az elnök civil ruhás rendőrökkel és lefizetett közönséges bűnözőkkel akarja elvenni a kedvüket a tüntetéstől. Pedig a téren tartózkodók elszántak. – Az emberek úgy érzik, igazán tettek valamit a hazájukért, és nem akarnak visszatérni a régi rezsimhez –mondja Ahmed Fahmy mérnök.
– Kész vagyok mártírként meghalni a hazámért – közli, és mélyet szív a cigarettájából. – Már nem érdekel, ha meg kell halnom, a változás lehetőségéért megéri – mondja a 21 éves egyetemista lány, Sheima Mohamed Abdul. – Harminc évig rettegtem, harminc évig nem emeltem fel a hangomat. Ezek a bátor fiatalok megrendezték itt ezt a tüntetést, és most már én is ki merem mondani, hogy Egyiptomban jogállam kell, a szükségállapot megszüntetése, szabad választások és törvény előtti egyenlőség. Ezért képes vagyok meghalni is. Vagy Mubarak, vagy mi – mondja a 46 éves Hamdi Elsiah telekommunikációs tanácsadó.
A Tahrir térnek olykor karneváli hangulata is volt: üdítőket, egyiptomi zászlókat árultak. Kisgyerekes családok jelentek meg, arcukat egyiptomi nemzetiszínre festett kisgyerekek rohangáltak. AMubarak elleni mélységes dühöt azonban jól mutatta a lámpavasra felakasztott, az elnököt ábrázoló két baba. – Ne féljetek! – skandálta olykor a tömeg. Volt, aki csak könnyeivel küszködve tudott arról beszélni, miért gyűlöli az elnököt. – Harminc éve szipolyozza a népet, és most ellentüntetőket küld ránk. Változást akarunk – mondja egy 32 éves gyermekgyógyász.
Senkit sem győzöttmegMubarak azzal, hogy kedd este bejelentette: nem indul a következő, szeptemberben esedékes elnökválasztáson. A téren tüntetők nem bíznak benne: Mubarak ígért már sok mindent, mondják. Szerintük ez csak trükk, amivel az elnök időt akar nyerni. – Eljött az igazság ideje – mondják, s felelősségre vonást várnak a múlt pénteki tüntetés halálos áldozatai miatt.
A „forradalmárok” – ahogy néhányan magukat hívják –büszkék arra, hogy nincs vezetőjük. Szerintük ebben rejlik a mozgalom eddigi sikere: nem volt vezető, akit félre lehetne állítani. Azt viszont látják, hogyan próbálják meg különböző egyiptomi politikai erők meglovagolni a kezdeményezést.
A Nyugat által kedvelt Nobel-békedíjas Mohamed el-Baradeiről néha kifejezetten lekezelően beszélnek. – Jó, itt volt egy fél órát tüntetni valamelyik este, de hol van most? – panaszolja a 37 éves Abdullah nevű orvos. A Muzulmán Testvérek nevű ellenzéki szervezetről pedig egyszerűen azt állította néhány, lapunk által megkérdezett tüntető: gyávák.
Nagy a keserűség viszont az első „afrikai” amerikai elnök, Barack Obama lassú és óvatos nyilatkozatai miatt. A tüntetők azt várják, hogy Washington egyértelműen álljon ki mellettük. – Az Egyesült Államok ugyanazt a hibát követi el, mint 1979-ben Iránban, amikor ragaszkodott a sah hatalmához – érvelnek többen. –Mi is csak ugyanazokat a jogokat akarjuk, mint bármelyik más demokratikus országban. Nagyszerű lehetőség lenne ez az Egyesült Államok számára, hogy megnyerje az egyiptomiak szívét, ráadásul a támogatásunk Amerika erkölcsi kötelessége is – magyarázza Hamdi Elsiad. A tüntetők szerint Mubarak ügyesen használja ki az iszlamizmus rémképét, sakkban tartva ezzel Obamát. – Mi nem akarunk Szaúd-Arábiát –rázza le a nyugati félelmet Abdullah.
A Tahrir téren amúgy alig akad optimista ember. Ezzel együtt úgy érzik, ott a helyük. Valamit tehetnek Egyiptomért, a jövőjükért. S mi lesz most? Amr megvonja a vállát: „ideragadtam, erre a térre. Ki kell tartanunk.”
