A meglepő következtetésig egyetlen kivonással el lehet jutni. Íme: amíg a megroggyant plafont javították, a parlament kénytelen volt Strasbourg helyett Brüsszelben ülésezni, és ezzel 2 549 826 eurót spórolt. Igaz, mivel a helyszínváltoztatásról az utolsó pillanatban határoztak, 818 740 euró elment a szálloda- és vonatjegyfoglalások lemondási díjaira – olvashatjuk Klaus Welle EP-főtitkár precíz számításaiban, amelyeket néhány képviselő közelmúltbeli kérdésére válaszolva állított össze. Az európai adófizetők pénzéből így 1 731 086 eurót (460 millió forintot) megtakarított néhány aláhulló mennyezetdarab.

Mielőtt bárki aggódni kezdene az uniós törvényhozók testi épségéért: a plenáris ülésterem plafonjában ma már olyan érzékelők vannak, amelyek a legkisebb mozgásra is riasztanak, megelőzve a potyogó vakolatdarabokat. Persze az átlagpolgárokat nem ez foglalkoztatja. Rossz előjel Európának – írták az internetes kommentelők a mennyezetomlás hírére. Annak a jele, hogy ideje Brüsszelbe költözni – vélték mások.

S éppen emiatt kínos a most nyilvánosságra került számsor. Régóta dúl ugyan a vita arról, hogy fel kellene számolni a pazarló Strasbourg–Brüsszel utazócirkuszt, ám a jelenlegi, válsággal-elbocsátásokkal-megszorításokkal terhes időkben különösen groteszk a parlament kettős élete. De legalább azt is megmutatja, miként működik az Európai Unió, amelyben Franciaország úgyis megvétózná Strasbourg elhagyását. Már csak az a kérdés, melyik EU-intézmény plafonja következik.