Jön az utolsó felvonás Egyiptomban?
Sokáig kétséges volt, hogy a szervezők óhajának megfelelően sikerül-e milliós tömeget toborozni kedden Kairó központjába, a Hoszni Mubarak elleni tömegdemonstrációra. Noha már a déli órákban százezernyi tüntető gyűlt össze a Tahrír (Felszabadulás) téren, többségük még előző éjszakáról maradt ott, félve, hogy kedden már nem juthat el a demonstráció színhelyére. A kormány ugyanis szüneteltette a vasúti közlekedést, hogy lehetetlenné tegye a vidékiek utazását, a hadsereg pedig ellenőrzése alá vonta a Kairóba bevezető utakat. Az Alexandria felől a fővárosba tartó autókat Kairótól néhány kilométerre megállították, és nem engedték tovább.
Mindamellett a hadsereg tartotta magát hétfői ígéretéhez, hogy nem fog erőszakot alkalmazni a tüntetőkkel szemben, akiknek követeléseit legitimnek nevezte. A Mubarak államfő ellen egy hete tartó tüntetések halálos áldozatainak száma már enélkül is elérte a háromszázat – közölte kedden Genfben az ENSZ emberjogi főbiztosa, aki szerint sorsfordító lehet, ami az észak-afrikai országban zajlik.
Londoni stratégiai elemzők ennél is tovább mentek, és az utolsó felvonás kezdeteként értékelték az egyiptomi fejleményeket. A lehetséges forgatókönyvek között említették a katonai hatalomátvételt, ha csak átmeneti időre is. Jon B. Alterman, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának közel-keleti kutatási igazgatója úgy vélte: a végjáték egyre gyorsul, és nagyon csekély az esélye, hogy a jelenlegi kormány a rendőrség és a hadsereg segítségével visszaszerzi az ellenőrzést a helyzet felett.
Neves nyugati politológusok ugyanakkor kételkednek abban, hogy Mohammed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt főigazgatója jelentené a megoldást az egyiptomi válságra. Baradei ugyan köztiszteletben álló személy, de évtizedekig külföldön élt, nincs pártja, nincsenek összeköttetései sem a hadseregben, sem az egyiptomi nagypolgári társadalomban. A kormány megbuktatására törő egyiptomi ellenzék legfőbb, legszervezettebb ereje az iszlamista Muzulmán Testvériség, amely viszont óvatos, és egyelőre azt hangoztatja, hogy támogatja a plurális demokráciát, s igyekszik összefogni Mubarak fő kihívójával, El-Baradeivel.
Az egyiptomi tömegdemonstrációk főszereplőjemostanáig az utca, az interneten, a Facebookon és a Twitteren keresztül szervezkedő fiatalság volt. Ezért is dönthetett a hatóság még a hét végén, hogy blokkolja az internetet, sőt a mobiltelefon-szolgáltatás is akadozik.
Az utca hangulatáról kérdeztük Gyucha Attilát, aki régészként hat hetet töltött a forrongó országban, és hétfőn éjjel érkezett haza onnan. Mint meséli, a demonstrációk szíve a Tahrír tér, amely egy hete nem ürül ki. Éjjel és kora reggel csak néhány ezren vannak a téren, de délutánra – dacolva a kijárási tilalommal és a harckocsikkal – több tízezren tolonganak ott. A tüntetők boldogok, egymással, sőt a külföldiekkel is kedvesek, figyelmesek, a katonákkal pedig fraternizálnak, sokszor a tankokon fényképezkednek.
A belvárosban, illetve a főútvonalak találkozási pontjain erős a katonai jelenlét, a külvárosban, például a nagy bazár környékén viszont se katona, se rendőr. A helybeliek önvédelmi csoportokba szerveződnek, ám az is előfordul, hogy ezek a „bandák” egymás ellen fordulnak. A Sínai-félszigeten viszont nyugalom van, köszönhetően az ott élő beduinok szigorú törzsi szerveződésének. A törzsi vezetők szoros kapcsolatot tartanak a helyi politikai elittel, és ott nyoma sincs az elégedetlenségnek.
Gazdasági elemzők szerint az egyiptomi tüntetések legfeljebb hosszú távon befolyásolhatják az üzemanyagárakat. Az ország az olajkitermelésben nem játszik meghatározó szerepet, viszont gondot okozna, ha a térség legfontosabb kereskedelmi útvonala, a Szuezi-csatorna átjárhatatlanná válna.
A jordán király új kormánnyal próbálkozik
A tunéziai, majd az egyiptomi fejlemények az egész arab világban éreztetik hatásukat. Az amúgy is belháborútól terhelt Jemenben a múlt héten ezrek tüntettek Ali Abdullah Szaleh elnök kormánya ellen. Algériában a kormány még január elején az alapvető élelmiszerek áremelését visszavonó intézkedésével próbálta csillapítani a tüntetők indulatait. Jordániában pedig II. Abdullah király tegnap menesztette kormányát, és új miniszterelnököt nevezett ki.
Izraelt – Egyiptom stabilitásához hasonlóan – nyugtalanítja a Jordániában fokozódó feszültség is.
Ammánban és más városokban az elmúlt hetekben ezrek követeltek változást. Minthogy tilos a király bírálata, a tüntetők a kormányt hibáztatták, főleg az élelmiszer és a benzin árának emelkedéséért. Pedig a közelmúltban a kormányzat már 500 millió dollárt pumpált a gazdaságba. A hatmilliós lakosságból hivatalosan 14 százalék (nem hivatalos becslések szerint 30 százalék) munkanélküli, akiknek majd 70 százaléka harminc éven aluli – hasonlóan Tunéziához, ahol a népharag január derekán elsöpörte Ben Ali elnök és családja korrupt rendszerét. Jordániában a főleg iszlamista ellenzék egy ideje a demokrácia és a szólásszabadság hiányát is nyíltan kifogásolja.
Abdullah most Maarúf al-Bahítot, a hadsereg volt tábornokát, ankarai, majd tel-avivi nagykövetet, a 2005 és 2007 közötti miniszterelnököt bízta meg a kormányalakítással.
A királyi palota által kiadott kommüniké szerint Al-Bahítot megbízta azzal is, hogy „tegyen gyors és világos intézkedéseket a valódi po litikai reformok érdekében”.
A fő ellenzéki erő, az Iszlám Akciófront azonnal elutasította a kinevezettet, mondván, korábbi kormányfősége idején sem volt reformer. Ugyanakkor a New York Times által megszólaltatott egyik nyugalmazott jordán tábornok a kialakult helyzetnek megfelelő „bölcs döntésről” beszélt. (Munkatársunktól)
