Amikor például Kairóban földrengés volt, a Testvérek mentőautói előbb ott voltak, mint az államiak - mondta lapunknak az egyiptomi politikai színtér egyik legerősebb ellenzéki szervezetéről Galgóczi István. A Közel-Kelet-szakértő elmondta: a szervezet élén tavaly történt vezetőváltás, és az új irányító, Mohammed Badie a párt idősebb, pacifista generációjához tartozik.

– Van egy csoport a párton belül, amelynek több évtizedes tapasztalata van a politika és gazdaság terén. Jól tudják, hogy Egyiptomnak milyen lehetőségei vannak a problémák megoldására, hogy nagy változásokat nem lehet egyik pillanatról a másikra keresztülvinni – nyilatkozta. – Kérdés, hogy az aktívabb politikát követelő fiatal tagok szóhoz juthatnak-e, és hogyan: a mozgalmon belül, vagy csatlakozniuk kell egy másik párthoz? Igaz, már a radikálisabb tagok sem gondolkodnak fegyveres harcban, annál sokkal demokratikusabb már ez az ország – mondta a szakértő.

– Ha letennének a palesztin fegyveres szervezet, a Hamasz támogatásáról, akkor elfogadhatóvá válnának a nyugati hatalmak számára is. Bizonyos szinten máris elfogadták őket, mivel a vezetőikkel találkoztak nyugat-európai politikusok is – mondta Galgóczi. A Muzulmán Testvéreket a nyugati hatalmak – az Egyesült Államok is – szélsőséges iszlamista szervezetnek tartja. A szakértő azonban hangsúlyozza: olyan visszarendeződés, mint Afganisztánban, a párt hatalomra jutása esetén is elképzelhetetlen. – Egyiptomiak ezt már nem tűrnék. Mindig egy fejlődő, nyitott, befogadó nép volt – mondta. Emlékeztetett arra: az al-Kaida második embere pacifizmusuk miatt hitetlennek nevezi az egyiptomi Muzulmán Testvéreket. A vallás terén is tabuk dőltek meg Egyiptomban: a főmufti tavaly hozott egy olyan vallásjogi döntést, azaz fatvát, mely szerint nem halálos bűn, ha valaki elhagyja muzulmán vallását.

– A Muzulmán Testvéreket 1928-ban alapította Hasszan al-Banna, egy arab nyelvtanár –idézi fel a szervezet történetét. Alulról építkezett: eleinte szegények, gyári munkások, parasztok a tagjai, később köztisztviselők, a városi értelmiség szegényebb rétegei is csatlakoztak. A szervezet volt az első, amely mai értelemben vett pártként megjelent az izraeli–palesztin konfliktusban: pénzt, fegyvert és ételt vitt az araboknak.

A világháború után a király hatalma már gyenge volt, és a Muzulmán Testvérek szövetkeztek a Szabad Tisztek Mozgalmával, egy titkos, a hadseregen belüli szervezettel. Céljuk a királymegdöntése és az angolok kiűzése volt. Miután a Szabad Tisztek Mozgalma megdöntötte a királyságot, a két szervezet útjai elváltak: Nasszer egy világi államban gondolkodott, a Testvérek azonban egy iszlám berendezkedésben. Ekkor a Testvériség számos tagját bebörtönözték vagy kivégezték. Már 1966-ban, amikormeggyilkolták Szajid Kutbot, a radikális szélsőséges iszlamista mozgalmak szülőatyját, jelen volt a Testvéreken belül egy mag, amely elutasította a radikalizmust. Kutb követőimellett voltak tehát idősebbek, akik megjárták a börtönöket, átélték Nasszer uralmát, és akik azt mondták: elfogadják a rendszert, és azon belül próbálják érvényesíteni akaratukat.

– Máig ez a kettősség határozza meg a pártot – mondta Galgóczi.