Az országban már évszázadok óta honos, finn cigányoknak is nevezett roma lakosságot a múltban valóban érték atrocitások, amelyek a svéd történelem szégyenfoltjai. Volt például törvény a romák kötelező ivartalanításáról, amit csak a XX. század derekán vontak vissza. A roma gyerekek járhattak iskolába, a felnőttek szavazati jogot kaptak, de ezek után is megmaradt a „szokásos”, bár elvileg tiltott diszkrimináció.

A vonatkozó svéd törvények ugyanolyan védelmet nyújtanak a romáknak, mint a többi nemzetiségnek vagy kisebbségnek, a helyzetük mégis megoldatlan. Nem anyagi gondokról van szó, hiszen rájuk is vonatkoznak a svéd jóléti és szociális szabályok – hanem főleg az iskolázatlanságról, a roma nők szegregált helyzetéről. Ezen akar a kiadvány a társadalmi nyitottság eszközével változtatni.

A fehér könyv megnevezi az intézményeket, amelyek felelősek a történtekért. Ám a feltárt sérelmekért az állam semmilyen anyagi kárpótlást nem fizet.

Rosita Grönfors, a svéd roma nők országos szövetségének elnöke viszont értelmetlen dolognak tartja a múltban való kutakodást. Szerinte fontosabb a mai problémák okainak feltárása: a romák, mint ügyfelek, túlreprezentáltak a szociális hivatalokban – ezzel szemben alulreprezentáltak a munka világában, az önkormányzatban vagy a hivatalokban. Ennek az okait kell vizsgálni, nem pedig a történelmi sebeket felszakítani – hangsúlyozza az országos cigányszövetség elnöknője.

Érdekes sajátossága a svéd társadalomnak, hogy ezeket a problémákat csak a tősgyökeres – tehát finnországi eredetű – romákkal kapcsolatban érzékeli. Az utóbbi tíz-tizenöt évben bevándorolt, főleg közép-európai cigányokat anyaországi állampolgárságuk szerint tartja számon. Az ő kapcsolatuk az őshonos romákkal szinte a nullával egyenlő, és az egyetlen járható út hagyományaik megőrzésére az állam által támogatott amatőr művészeti csoportok létesítése.

Múltja ellenére Svédország vonzó a romáknak is