Uraim, ugye viccelnek? Mással nem magyarázhatom, hogy szemantikai vitát folytatnak két fogalomról, ami valójában ugyanaz. Csak éppen a diktátor (dictator) latin eredetű, az autokrata (autocrates) pedig a görögből jön. De egyik is, másik is kényúrt, zsarnokot jelent, olyan vezetőt, aki maga diktál, parancsol, a hatalmon senkivel nem osztozik, uralmának nincs sem határa, sem kontrollja.

Ezek ellen a kényurak, az elszegényedéssel, a növekvő munkanélküliséggel, a megélhetés drágulásával mit sem törődő, kivénhedt diktátorok ellen robbantották ki az elégedetlenség forradalmát Észak-Afrikában. A fejlett világ támogatásával, vagy tűrésével. Orbán Viktor pedig éppen Kairóból tért meg, amikor kirobbant a tömeglázadás. Előtte a magyar miniszterelnök jelentősnek mondott gazdasági megállapodásokat kötött a szétesés szélén álló országgal. A Nyugat ugyanis, élén az Egyesült Államokkal, képtelen szabadulni a regionális stabilitás rögeszméjétől. Gondoljunk csak a hatvanas-hetvenes évek Latin-Amerikájára, ahol Washington nem átallotta a legvéresebb kezű diktátorokat támogatni, csak hogy rend legyen saját „hátsó udvarában”. Az ember újabban hajlamos volt azt hinni, hogy a fejlett demokráciák levonták az akkori történések tanulságait, s megtanulták, hogy az elnyomás nem egyenlő a stabilitással. A mostani forradalmi hevület pedig mindennél jobban cáfolja, hogy a tekintélyelvű rendszerek léte lenne a legjobb módszere a nyugalom fenntartásának.

A Nyugat másik végzetes tévedése, hogy 2001. szeptember 11. után minden erejét a terrorizmus elleni harcra összpontosítva az iszlámot tette meg első számú közellenségének. Tehát nem az al-Kaidát, az iszlám szélsőséget, hanem az iszlámot. Szem elől tévesztve, hogy – a konkrét egyiptomi példánál maradva – a választási sikereik miatt Mubarak számára veszélyessé vált és betiltott Muzulmán Testvériség nevű pártnak létezik egy kifejezetten mérsékelt irányzata, amely a politikai játékszabályok betartásával, demokratikus választásokon, parlamenti úton szeretne magának nagyobb befolyást szerezni az ország irányításából. De éppen a tiltás, az üldöztetés mellett, sőt talán ennek révén érték el Egyiptomban eddigi legsikeresebb választási eredményüket, a mandátumok ötödét megszerezve.

A hatalmuk elvesztésétől rettegő diktátorok most kétségbeesve keresik a felelőst, a forradalmak kirobbantóit, nem átallván házi őrizetben tartani még a Nobel-békedíjas El-Baradeit sem. Sötétben tapogatóznak. A forradalmat Anonymus robbantotta ki. Másként: mindenki. Annak a nemzedéknek a képviseletében, amely az arab világban amúgy is erős közösségtudat fenntartása érdekében napi rendszerességgel használja a XXI. század kommunikációs eszközeit, az internetet, a Facebookot és a Twittert.