Az egyiptomi dominó is bedőlhet
A legmagasabb készültségben áll az egyiptomi rendőrség, a mai ellenzéki tüntetésekre készülve. A Kairó központjában fekvő Tahrir téren – a kedd óta tartó megmozdulások egyik fő helyszínén – a terrorelhárító erők jelentek meg – jelentette a BBC. Az éjszaka több ellenzékit is letartóztattak, főként a korábban betiltott, iszlámista Muzulmán Testvériség soraiból.
Csütörtökön fejlövést kapott tegnap egy tüntető a Sínai-félszigeten, így már hét áldozata van a kedden kirobbant egyiptomi tiltakozásoknak, amelyek során ezer embert letartóztattak. – A hatalom nem tehet mást, mint meghallani az emberek hangját – mondta még a bécsi repülőtéren Baradei. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) korábbi főigazgatója az egyiptomi ellenzék nagy tekintélyű vezetője, akire sokan az idén esedékes elnökválasztáson a 82 éves HoszniMubarak – vagy annak fia – legesélyesebb kihívójaként tekintenek, bár politikus nem szólt a választási megmérettetésről. Azt viszont elmondta: az ideiglenes elnöki posztot vállalná, és mindent megtesz azért, hogy Egyiptom előrejusson a demokratikus átalakulásban. Ez nem meglepő, hiszen az osztrák fővárosban élt Baradei az utóbbi időben élesen bírálta Mubarakot, politikai reformokat követelve.
A tunéziai forradalom nyomán indult megmozdulások élén az Április 6. Ifjúsági Mozgalom áll, amely a szervezéshez a közösségi portálokat használja fel. A Facebookon 24 óra alatt 55 ezren jelezték, hogy az egyiptomi muzulmánok és keresztények „együtt vonulnak harcba a korrupció, a munkanélküliség és az elnyomás ellen, a szabadság érdekében”. A tüntetés súlyát növeli el-Baradei kairói jelenléte a demonstrálók mellett. Ezt érzékelte a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt is, amelynek főtitkára jelezte: kész a tárgyalásra a tüntetőkkel. Igaz, Szavfat as-Saríf nem reagált a tüntetők konkrét követeléseire, így a belügyminiszter lemondatásának igényére.
Kattintson a képre, galéria nyílik!
A 80 milliós arab országban felcsapó elégedetlenségi hullám sokakat meglepett: a 30 éve az ország élén álló Mubarak még soha nem tapasztalta ekkora erővel a nép haragját. (Az elnök kedd óta nem is mutatkozott a nyilvánosság előtt és nem kommentálta a történteket.) Noha a tiltakozás a Ben Ali elnököt száműző Tunéziából csapott át, a két ország között jelentős különbségek vannak. S nem csupán a lakosság lélekszámát illetően, bár kétségtelenül Washington számára nem mindegy, hogy egy 80 milliós ország – ha diktatórikus eszközökkel irányítva is – talpon marad, vagy zűrzavarba süllyed.
Az Izraellel békét kötött Egyiptom eddig a közel-keleti stabilitásnak is fontos szereplője volt. Erre pedig – különösen most, a tunéziai felkelés, s a Hezbollah libanoni térnyerésének napjaiban – ugyancsak nagy szükség van. Az egyiptomi biztonsági erők eddig hűségesek maradtak az egykori tábornokhoz, Mubarakhoz. Az ellenzék még kiforratlan Egyiptomban, nem számítva a betiltott iszlám párt, a Muzulmán Testvériség mozgolódását. A szervezet mindenesetre már jelezte is: nem ők indították, de támogatják a tüntetéseket. Ez más irányt szabhat a most demokratikus változást követelő, világi tiltakozásnak.
Nem véletlen, hogy a Muzulmán Testvériség elleni kemény fellépés soha nem váltotta ki a demokrácia szószólóinak tiltakozását, s a novemberi parlamenti választások csalással történő megnyerését sem olvasták Mubarak fejére. Most azonban a stabilitás érdekében Washington, Brüsszel és Szíria is mérsékletre szólították fel mind a hatóságokat, mind a tüntetőket, bízva a békés átmenetben. Bár Hillary Clinton amerikai külügyminiszter jelezte: Egyiptomnak reformokat kell végrehajtania, s engedélyeznie kell a békés tüntetéseket.
Eközben Jemenben is folytatódnak a zavargások: többezres tömeg követelte az arab ország 32 éve hatalmon lévő diktátorának a menesztését. A demonstrálók szerint szó sem lehet Ali Abdallah Szaleh elnök mandátumának meghosszabbításáról, sem hatalmának átörökítéséről.
A muzulmánok aránya 2030-ra eléri a világ 8,3 milliárd főre becsült népességének több mint negyedét. 1990-ben az 5,3 milliárd emberből 19,9 százalék volt muzulmán – derül ki az amerikai Pew Forum on Religion and Public Life tanulmányából. Alan Cooperman, a kutatóintézet társigazgatója a CNN-nek elmondta, hogy az általános tendenciához hasonlóan a muzulmán népesség növekedési üteme is lassul: az 1990 és 2010 közötti évi 2,2 százalékról az elkövetkező két évtizedben évente már csak 1,5 százalékkal, miközben a világ többi lakosánál ez az ütem 0,7 százalék körüli lesz. Az előrejelzés szerint Franciaországban és Belgiumban arányuk meghaladja, Svédországban pedig megközelíti majd a 10 százalékot. Ám földrészünkön – Törökországot nem számítva – a lakosságnak csak 2,5 százaléka lesz Mohamed követője.
