Kiemelt állami figyelem irányul az intézetre – egyike annak a csaknem 250 francia iskolának, amely az integráció elősegítésére kidolgozott állami támogatásra jogosult. A támogatást olyan általános és középiskolák kapják, ahol a diá kok legalább kétharmada hátrányos szociális helyzetű, és tanulmányaiban is legalább kétéves lemaradást mutat azonos korú tanulókhoz képest. A fő cél csökkenteni a hatalmas tudásszintbeli különbséget.

A hatvanas években felhúzott épület kertjében virágok nőnek, beljebb, a betonudvaron diákok fociznak a szünetben. Az előtérben hatalmas, színes bádogdobok: a gyermekek művei. A teremajtókat minden emeleten más-más színűre festették, a sárga, piros, zöld és kék vidámabbá varázsolja az épületet. A gyerekeken látható leginkább, hogy szegény külvárosi iskoláról van szó. A fiúk és a lányok is főként tréninget hordanak, hozzá az aranyszínű Adidas cipő a legmenőbb. A fejükön baseballsapka vagy kapucni, mint a rappereken – pedig tudják jól, hogy az iskolában ez tilos viselet.

A College Alainben több tucat országból származó gyerek tanul, bevándorlók leszármazottjai. Közös jellemzőjük, hogy a családjuk szegény és sokgyerekes; legtöbbjük szülei segélyre szorulnak.

Malika Brahmi, a felzárkóztatási programért felelős tanárok egyike, maga is algériai bevándorlók gyermeke. Bevallása szerint saját iskolai tapasztalata meghatározó volt abban, hogy tanár lett, és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik. Az öt évvel ezelőtt indított projekt keretében a kiemelt iskolák évi 325 millió eurón osztoznak: a lyoni intézmény ennek köszönhetően az elmúlt években négy új tanárt és tizenkét tanári aszszisztenst tudott felvenni. Ez nagy segítség, így több figyelem irányul egy-egy diákra. Lehetőség nyílik arra, hogy az új tanulók ismeretbeli hiányosságait felmérjék és pótolják.

– A mindennapokban persze mindez nehéz, és szinte sziszifuszinakérezzükerőfeszítéseinket. De amikor megláttuk a felső tagozatot záró országos vizsgán elért eredményeket, nem akartunk hinni a szemünknek. 2006-ban még csak 46 százalék volt a sikeres vizsgát tevők aránya az iskolánkban, 2010-ben ez a mutató 80 százalékra emelkedett – mondja a tanárnő. Hozzáteszi, hogy a rendszer csak akkor hatékony, ha minden szereplő kiveszi a részét. A szülőknek is segíteniük kell az iskola munkáját. Mindenkinek hinnie kell abban, hogy van kitörési lehetőség, és az itt tanulóknak nem a munkanélküli-segély az egyetlen perspektíva.

Malika szerint az Alain iskolában dolgozó tanárok hibát követnének el, ha jómódú családok gyerekeivel hasonlítanák össze a növendékeiket. Persze lehet, hogy ezek a gyerekek tényleg vásott kölykökként kerülnek ide, akiket nem érdekel a tanulás, és ismeretlen számukra az olvasás élvezete. De ez nem is várható el tőlük, hiszen nem ezt az értékrendszert kapták a szüleiktől.

A hagyományos osztályokon kívül az Alainban kifejezetten a bevándorlók integrációját segítő, speciális osztályokból is többféle van. Az újonnan Franciaországba érkezett diák nyelvi felzárkóztató osztályba jár, ahol a franciát mint idegen nyelvet tanulja, hogy minél előbb bekapcsolódhasson egy, a korának megfelelő „normál” osztályba. Ha az iskolaköteles fiatal az anyaországában egyáltalán nem járt iskolába, olyan osztályba helyezik, ahol az írás és az olvasás, a számolás alapjait tanulja meg. Ezeknek az írástudatlan fiataloknak, mivel még sosem jártak iskolába, azt is meg kell tanulniuk, hogyan kell tanulni vagy akár egy tollat megfogni.

Andrea Rolke francia nyelvtanárnő az analfabéta diákokkal foglalkozik. A német származású pedagógus arról mesél, hogy a világ különböző pontjairól érkeznek hozzá diákok, akik legfeljebb egy évet maradhatnak az osztályában. A gondjaira bízott gyerekek közül Aron például kongói, Danijela szerb roma, Bianka és az öccse, Bogdan pedig romániai cigány. A romáknál külön gondot okoz, hogy nagyon sokat hiányoznak – meséli a tanárnő.

– Próbálom érdekessé tenni az órákat, és igyekszem jó kapcsolatot kialakítani velük, hogy megszeressék az iskolát. De néha sajnos kénytelenek vagyunk más eszközökhöz folyamodni. Támogatásokra ugyanis csak akkor jogosult a család, ha a gyerekek be vannak íratva az iskolába – magyarázza Rolke.

– Így amikor azzal fenyegetjük meg őket, hogy jelezzük a hatóságoknak az állandó hiányzást, a gyerekek egy ideig megint rendesen megjelennek az órákon.

Amikor találkozunk, Danijela, a Szerbiából érkezett roma kislány azt mondja: örül, hogy megtanulhat olvasni. Így, amikor a vándorló életet élő családjával legközelebb útra kelnek, már lesz valaki köztük, aki el tudja olvasni az út menti tájékoztató táblák szövegét.

Lyon, 2011. január