– A NATO nyílt pályázatokat hirdet, újságokban is közzéteszi, milyen állásokat kínál. Ön is így találta meg új munkahelyét?

– Pontosan. A NATO, illetve Anders Fogh Rasmussen főtitkár egy éve döntött úgy, hogy jóval nagyobb figyelmet kell fordítania az új fenyegetésekre, s ezért új részleget hozott létre. Az új főtitkár-helyettesi állást meghirdették – a NATO honlapján és a The Economistban is. A nyár elején pályáztam, kora ősszel már munkába álltam.

– A novemberi lisszaboni csúcstalálkozón elfogadott új stratégiai koncepció számos új veszélyt azonosít.

– Ma már nem attól tartanak a kormányok, hogy tankok ezrei rontanak országukra, hanem sokkal inkább terrorista támadástól, vagy attól, hogy megbénítják számítógépes hálózataikat és energiaellátásukat. E fenyegetések is indokolják, hogy kialakítsuk a NATO új arcát. Az alapfeladat persze változatlanul a tagállamok védelme, de alkalmazkodni kell a világban történt változásokhoz is.

– Mekkora ez a részleg, s hogyan képes ennyiféle kérdéssel foglalkozni?

– Hetven szakember tartozik ide, de számuk növekedni fog. A jelenlegi stáb hét területet ölel fel: a tömegpusztító fegyverekét, a terrorizmusét, a számítógépes hálózatokét, az energiabiztonságét, a nukleáris politi káét és a partnerországok tudományos kör nyezetének a NATO-hoz közelítését. A hetedik téma az elemző osztályé, amely a válságok előrejelzésével foglalkozik.

– Hogyan láttak munkához?

– Egy konkrét példát említek, amivel megvilágítható, miről van szó. Az észtországi információs rendszereket ért koncentrált támadást követően, még 2008 elején a NATO elfogadta a számítógépes védelemre kidolgozott politikáját. Ezt azonban át kell szabni, mert azóta a támadások gyakoribbá, bonyolultabbá váltak. A Grúzia elleni orosz katonai akciót is megelőzte egy ilyen támadás, amely a parancsnoki-irányítási rendszerek megbénítását célozta. A számítógépes rendszerek elleni támadás a modern hadviselés része. Láthatjuk, hogy vírusok, mint a Stuxnet immár okozhatnak fizikai károkat ipari létesítmények irányító rendszereiben, s egyéni felhasználók hálózatai – mint történt az a WikiLeakskiszivárogtatások nyomán –a Visa és a Mastercard fizetési rendszereit is leállásra kényszerítették. A NATO-tagállamok körében jelenleg óriási eltérések mutatkoznak a védelem fokát, a szervezettséget illetően. Többek által megfogalmazott elvárás a NATO-val szemben, hogy saját információs rendszereinek védelmén túl nyújtson segítséget a tagországok kritikus infrastruktúrája védelmének megerősítésében is. Ehhez első lépésben az elkövetkező hónapokban el kell döntetünk, hogy pontosan mit és hogyan akarunk megvédeni.

– Hogyan lehet e szerteágazó témákat egy kézben tartani?

– A területek összefüggnek – például ha egy terrorista csoport indít számítógépes támadást egy energiahálózat ellen. Egy ilyen eshetőség nagyfokú együttműködést, új munkamegosztást követel meg a NATO-ban és a külső partnerekkel. Ideértve az Európai Uniót is, amely például a bel- és igazságügyi együttműködésben értékes szakértelemmel bír.

– A világgazdasági erőeltolódás, a kínai hadsereg gyors iramú fejlesztése tekinthető-e a XXI. század egyik nagy kihívásának?

– A transzatlanti közösség világgazdasági súlya bizonyosan mérséklődni fog. Ha azt szeretnénk, hogy a befolyásunk ne zuhanásszerűen csökkenjen, akkor erőteljesen szorgalmaznunk kell a partneri kapcsolatokat. Szoros koalíciót a hasonlóan gondolkodó államokkal érdemes kialakítani, de meg kell találni a közös érdekeket azon országokkal is, amelyekkel az értékközösség nem természetes. A mai világ a nyugati társadalmak normáira épül, de a globális átalakulás ezt a normarendszert is kikezdheti. Stratégiai kérdés e játékszabályrendszer őrzése, amiben kiemelt szerep hárul a partneri viszonyokra. A NATO új arca jó kapcsolódási pontokat teremthet. A számítógépes hálózatok elleni támadások mindenkit érinthetnek. A tömegpusztító fegyverek elterjedésétől mindenki joggal tarthat; s ez alól azok sem mentesek, akik akár maguk is részt vesznek ezek terjesztésében.

Iklódy Gábor