Albániában az 1997-es piramisjáték összeomlását övező erőszakos megmozdulások óta ez volt a legnagyobb politikai indíttatású tüntetés. A kezdetben 20-30 ezres tömeg a nap folyamán – legalábbis az ellenzéki szocialista pártvezető, s Tirana polgármestere, Edi Rama szerint – több százezresre növekedett. A kormány távozását, új választások kiírását követelték annak nyomán, hogy egy erőműtenderrel kapcsolatos korrupció gyanúja miatt lemondani kényszerült Ilir Meta miniszterelnök-helyettes. Sali Berisha kormányfő a szocialistákat vádolta meg lázítással egy „tunéziai típusú fordulatra”. Valójában a konzervatív Demokrata Párt és a szocialisták között a feszültség a 2009-es parlamenti választások óta tart, amelynek eredményét csalásra hivatkozva az ellenzék nem volt hajlandó elismerni. A szocialisták tavaly tavaszig bojkottálták is a parlament munkáját, képviselőik éhségsztrájkot folytattak, végül az EU fenyegetése – a tagfelvétellel kapcsolatos tárgyalások elhalasztása – csillapította átmenetileg a kedélyeket.

Ezúttal is az Egyesült Államok, illetve a Tiranában dolgozó uniós nagykövetek szólítottak fel nyugalomra és önmérsékletre, a pénteki történteket „a demokratikus fejlődésben súlyos visszalépésnek” minősítve. Egyszerre kifogásolták az intézményrendszer elleni erőszakos fellépést, miként a tüntetőkkel szemben az erő túlzott alkalmazását. Edi Rama mindazonáltal a tiltakozások és a demonstrációk folytatását hangoztatta. Ugyanakkor Berisha kormányfő „bűnözők, banditák és terroristák” puccskísérletétéről beszélt a tüntetés kapcsán.