„A nők elleni erőszakot semmilyen EU-jogszabály nem tiltja. Így viszont a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről is hiába beszél az unió” – mondta lapunknak Colette De Troy, az Európai Női Lobbi szakértője. „Nagyon számítunk arra, hogy a magyar elnökség folytatja a harcot, amelyet a spanyol és a belga elnökség már elkezdett” – tette hozzá. A sors iróniája, hogy éppen egy nő, Viviane Reding igazságügyi EU-biztos kelt ki a nők védelmére kitalált jogszabálytervezet ellen. A luxemburgi politikus (aki már bizonyította szókimondását, amikor leteremtette Sarkozy francia elnököt a romák kitoloncolása miatt) közölte: „Az EU-nak inkább az áldozatokat kellene segítenie, nem pedig bábuként szolgálnia egy soros elnökség átmeneti érdekeit. Remélem, hogy a belga és a magyar elnökség alatt jobban haladunk majd.”

Kínos vitát örökölt tehát a magyar EU-elnökség. Pedig az uniót még 2010 első felében irányító Spanyolország csak annyit szeretett volna: hozzanak létre európai védelmi határozatot, amely minden tagállamban ugyanolyan jogi védelmet nyújtana a családon belüli erőszak elől menekülő nőknek. (Az erőszakoskodó férj vagy partner meg sem közelíthetné az áldozatot, és még telefonon vagy levélben sem léphetne kapcsolatba vele.) Ám az irányelvtervezetet az Európai Bizottság – élén Redinggel – keményen bírálta, mondván: túl bonyolult, mert a polgári és a büntetőjogot egyaránt érinti.

És itt jön az uniós intézmények közötti hatalmi harc. Jogszabályokat kezdeményezni a brüsszeli bizottság féltve őrzött kiváltsága, a tagországok egyedül a büntetőjog területén nyújthatnak be önálló javaslatokat. De mivel a spanyol elnökség kezdeményezése polgári ügyekre is vonatkozik, ezzel egyértelműen a bizottság „vadászterületére” tévedt.

Mit sem zavarta mindez az Európai Parlamentet, amely tavaly decemberben megszavazta az új európai védelmi határozatot. „Az áldozatokra kell gondolnunk, akik rettegnek, és szeretnének békében élni. Ezzel a javaslattal életeket menthetünk” – közölteTeresa Jiménez-Becerril Barrio spanyol EP-képviselőnő, a parlament nőjogi bizottságának tagja. Merthogy a tagállamokban léteznek ugyan védelmi intézkedések, ám ezek a hatályukat vesztik, ahogy valaki átlépi az országhatárt.

Az intézményi huzavona azonban korántsem ért véget: a nőket védő uniós jogszabályra az EU fő döntéshozó szervének, ahuszonhetekminisztereiből álló tanácsnak is rá kellene bólintania. Csakhogy (mint erre némi kárörömmel Viviane Reding is rámutatott) ott sem minden ország lelkesedik azért, hogy a meglehetősen különböző rendszereket egyetlen tollvonással harmonizálják.

„Őszintén reméljük, hogy a magyar elnökségnek sikerül összehoznia a jóváhagyáshoz szükséges minősített többséget a tanácsban, és az európai védelmi határozat végre valósággá válhat” – válaszolta a Népszabadság kérdésére Carmen Romero López spanyol EP-képviselőnő, aki (Jiménez-Becerril Barrióval együtt) a téma jelentéstevője a parlamentben.

Már tavaly bírálta az Európai Bizottság vonakodását az Európai Női Lobbi, amely több mint 2500 tagszervezetével a legnagyobb nővédő szövetség az EU-ban. Colette De Troy most abban bízik, hogy az egyezség mielőbb megszületik, mert a családon belüli erőszak miatt addig is „nap mint nap meghalnak nők Európában”.

EU-szerte minden negyedik ember ismer olyan nőt a hozzátartozói között vagy a baráti körében, aki családon belüli erőszak áldozata – derül ki az Eurobarometer felméréséből. Minden ötödik megkérdezett olyan személyt is ismer, aki családon belüli erőszakot követ el. A nők a problémát súlyosabbnak látják, és szigorúbb büntetést szorgalmaznak az elkövetőknek. Abban az uniós állampolgárok 84 százaléka egyetért, hogy az otthoni erőszak elfogadhatatlan, és minden esetben a törvénynek kell büntetnie. A döntő többség az Európai Uniót is bevonná e probléma kezelésébe.

Nők tüntetnek az erőszak ellen. Kiben bízhatnak?