Blair ismét magyarázkodott
Újabb meghallgatásra hívta vissza Tony Blairt, a szigetország 1997–2007 közötti kormányfőjét a Sir John Chilcot által vezetett bizottság. A brit közéletből való visszavonulása óta közel-keleti békeközvetítőként és előadóként aktív munkáspárti politikus órákkal az élő tévéadásban sugárzott meghallgatás előtt érkezett meg a westminsteri II. Erzsébet konferencia-központba. Az eseményt háborúellenes tüntetés kísérte, melyen az aktivisták háborús bűnök elkövetésével vádolták az 57 éves Blairt.
A 2009 óta rendszeresen ülésező testület első kérdezőjeként Sir Martin Gilbert történész arra volt kíváncsi, megbánta-e Blair, amiért Szaddám Huszein rendszerét az 1930-as évek náci Németországával hasonlította össze. A politikus elismerte, hogy a körülmények mások voltak. Amellett azonban kitartott, hogy 2001. szeptember 11-e után megváltoztak a kockázati tényezők. „Rendkívül fontos” volt, hogy a nemzetközi közösség összetartson. A négy és fél órás faggatózás során a grémium többször visszatért Blair és az akkori amerikai elnök, George W. Bush kapcsolatára. Színt vallott a korábbi brit legfőbb ügyésszel folytatott vitájáról is. Lord Goldsmith állítólag nem tudott arról, hogy az USA már a Szaddámnak utolsó lehetőséget nyújtó ENSZ 1441. számú határozatának előkészítése során ragaszkodott ahhoz, hogy nincs szükség második határozatra az Irakkal szembeni fegyveres fellépéshez. Blair kétségbe vonta, hogy a legfőbb ügyész a rá nehezedő nyomás miatt adta volna fel álláspontját, mely szerint a háború elindításának nem volt törvényes alapja.
Míg az exkormányfő európai kérdésekért felelős tanácsadója egy korábbi meghallgatás során kijelentette, hogy a kabinet 2002 tavaszától egészen őszig nem tárgyalt az iraki háború lehetőségéről, Blair hangsúlyozta, hogy „senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy a szigetország katonai akciót készít elő Szaddám Huszein megbuktatására”, és vállvetve harcol az Egyesült Államokkal. Az pedig nyilvánvaló volt, hogy Szaddámnak esze ágában nem volt eleget tenni az ENSZ határozatainak.
A második meghallgatás előtt Blair 26 oldalon válaszolt Chilcot száz tisztázandó kérdésére. Számos új dokumentum került nyilvánosságra az iraki háború megindításával kapcsolatban, ám Blair George W. Bushhoz intézett személyes feljegyzései, üzenetei a köztisztviselő kar feje, Sir Gus O,Donnell tanácsára szigorúan titkosak maradtak. Az exkormányfő szerint „a bensőséges kapcsolat fontos része volt a két ország stratégiai együttműködésének”. Blair, akit korábban megszámlálhatatlan alkalommal szólítottak fel emberi jogi aktivisták, hogy kérjen bocsánatot az invázióért, ezúttal „mély és őszinte sajnálkozásának adott hangot a 2003-as iraki háború és az azt követő bizonytalanság során elvesztett életek miatt”. A konferencia-központ padsoraiban helyet foglaló közönségből, többek között elesett katonák szüleiből a „túl késő” felkiáltás szakadt ki.
