Az elmúlt másfél évben egymillió euróval támogatta a berlini WauHollandAlapítvány (WHS) aWikiLeakset. A közhasznú alapítványt még 2003-ban hozták létre az egykori hacker, Herwart Holland-Moritz (ismertebb nevén Wau Holland) emlékére, aki a teljes információszabadság mellett kampányolt. Egyebek mellett ő alapította 1981-ben a Chaos Computer Clubot, a világ legnagyobb hackerszervezetét, amely egyrészt titkos dokumentumokhoz próbált hozzáférni, másrészt a számítógépes rendszerek biztonsági hiányosságait tesztelte.

Ám Wau Holland nemcsak „prédikált”, hanem gyakorlati segítséget is nyújtott: közreadta például, hogy miként lehet olcsó modemeket házilag összeszerelni. A számítógépes böngészéshez szükséges szerkezet ekkor még a német posta kizárólagos tulajdonában volt, és csak igen drágán lehetett hozzájutni. Az alapítvány az ő szellemi örökségét, az információ- és véleményszabadság ügyét hivatott továbbvinni, de precíz német módon.

– Tulajdonképpen pénztovábbító szervezet vagyunk –mondta lapunknak szerényen Bernd Fix, aWHS elnökségi tagja. Az adományozó mindig megjelöli, hogy milyen szervezetnek szánja a pénzt, és az alapítvány azt továbbutalja. De nem automatikusan: pénzt konkrét célokra (számítógépes infrastruktúra fenntartására, utazási- és szállásköltségre, sajtótájékoztatóra, fizetésekre) lehet csak felvenni. Julian Assange, a WikiLeaks alapítója és „arca” sem vehet fel tehát kényére-kedvére többezer eurót, ha megszorul, mindent számlákkal kell igazolni.

A Wau Holland alapítvány igyekszik a titkos amerikai diplomáciai táviratokat közlő internetes oldal tevékenységétől távolságot tartani, és nem is kommentálja a kiszivárogtatásokat. Fizeti viszont a munkatársak útiköltségeit és szállodaszámláit. Ezekből az is kiderül: Assange-ot alaptalanul vádolták azzal, hogy luxusszinten él, első osztályon utazik és ötcsillagos szállodákban száll meg. Az igazság ennél prózaibb: a Wiki-Leaks munkatársai turistaosztályon utaznak, olcsó szállodákban vagy gyakran ismerősöknél szállnak meg, és kötelesek mindennel elszámolni.

Ami a pénzt illeti, bő egy év alatt egymillió eurónyi adomány érkezett a WikiLeaks számára, és ennek körülbelül a felét használták fel. Ezt is szinte aprópénzből gyűjtötték össze: az emberek átlagosan 20 eurót adományoznak, ám a felajánlók vagyoni helyzetéről semmit sem tudnak. Bernd Fix azt azonban megerősíti, hogy egy-egy nagyobb kiszivárogtatás után mindig megnövekszik az adományok száma.

Nehezebb a helyzet az alapítvány számára is, amióta a MasterCard, a Visa és az internetes fi zetőfelület, a PayPal is megtagadta szolgáltatásait a Wiki-Leakstől. (A PayPal rövid időre a Wau Holland Alapítvány számláját is zárolta.) Az egyetlen megoldás a banki átutalás maradt, de sokak szemében ez is aggályokat vet fel. Ha valaki külföldről szeretne pénzt utalni a WHS számlájára, ezt a SWIFT-rendszeren keresztül teheti meg, az ezen tárolt adatokhoz viszont az amerikai hatóságok könnyen hozzáférhetnek.

RUDOLF ELMER svájci bankárt két nap alatt kétszer tartóztatták le a banktitok megsértése miatt. Az elsőt megúszta hatezer svájci frankos büntetéssel, de most ismét nyomozást rendeltek el ellene. Elmer a hét elején adóelkerüléssel vádolt számlatulajdonosok adatait tartalmazó CD-ket adott át a WikiLeaksnek. A CD-ken állítólag ismert német, amerikai és ázsiai üzletemberek és hírességek számlaadatai vannak. A WikiLeaks ellenőrzi az adatokat és heteken belül nyilvánosságra hozza azokat. Elmer nem először került kapcsolatba a WikiLeaksszel, először három évvel ezelőtt szivárogtatta ki nekik a Julius Baer bank ügyfeleinek adatait, különös tekintettel a kajmán-szigeteki offshore számlákra. Az információkat egyébként az adóhatósággal is megosztotta. A bíróság szerint azonban nem etikai megfontolások vezérelték, hanem személyes bosszú, miután elbocsátották a Julius Baer banktól, amelynek 8 éven keresztül kajmán-szigeteki fiókvezetője volt. Fotó: Reuters – Arnd Wiegmann