Kína, Észak-Korea, terrorizmus és gerillaakciók – ezektől tart legjobban Japán. Legalábbis az új, decemberben bemutatott öt és tízéves védelmi stratégiája szerint. A dokumentum úgy véli, hogy az északi periférián, Hokkaidón, egy orosz szárazföldi támadás kivédésére állomásoztatott szárazföldi csapatokra és tankokra sokkal kevesebb szükség van, mint az előzőekben. A jövőbeli veszély délnyugat, azaz Kína és Észak-Korea felől érkezhet. Az okmány szerint a nemzetközi közösségnek fejfájást okozhat a katonailag egyre aktívabb Kína, Észak-Korea pedig továbbra is destabilizáló hatással van a régióra. Ezekre a veszélyekre felkészülve Japán növelni kívánja tengeralattjáróinak számát, modernizálni harci repülőgépeit, és új bázisokat kíván létrehozni délnyugati, Tajvanhoz és Kínához közel eső szigeteken.

Japán legfőbb szövetségeseként megmarad az országban közel ötvenezres hadtestet állomásoztató Egyesült Államok, de szoros együttműködésre törekednek Ausztráliával, Dél-Koreával és Indiával is. A korábbi, passzív védelmi koncepciót pedig a külső veszélyek elhárítására aktívan felkészülő, dinamikusra cserélik. Közben a japán fegyveres erőkre fordított összeg nem növekszik, amely így is a világ hatodik-hetedik legnagyobb védelmi költségvetését jelenti.

Az új védelmi politikáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint éppen ideje volt, hogy egy óvatosan realista védelmi stratégiát fogadjon el a szigetország kormánya, amely nem tesz mást, mint a mai, tényleges kelet-ázsiai biztonságpolitikai helyzetet elemzi, és az azokból származó veszélyekre próbálja felkészíteni Japánt. Bírálói ugyanakkor azt mondják, hogy az új stratégia – főleg abban Kína veszélyként való megnevezése – tovább szítja a feszültséget az amúgy is puskaporos régióban. A dinamikus, proaktívnak mondott védelmi politika pedig egyes elemzők szerint végképp összerombolhatja a pacifista japán alkotmány kilencedik cikkelyének szellemét, miszerint Japán elítéli a háború minden formáját, és a szigetország nem rendelkezhet hadsereggel. A szöveget ugyan az elmúlt hatvanöt évben nem módosították, értelmezését azonban az évek során többször is finomították – először például engedélyezték az önvédelmi erők fenntartását. A mai olvasat szerint Japánnak nem lehet ugyan katonai ütőereje, de katonái ENSZ-békefenntartóként korlátozottan külföldön is állomásozhatnak. Az új védelmi politika ezen pedig még tovább puhítana, mivel a japán védelmi erők aktívabb nemzetközi szerepvállalását vetíti elő.