Ne legyen drágább a roaming!
Egy valóban egységes uniós piacon nincs helye a belföldi tarifák és a barangolási díjak közötti hatalmas különbségnek. A jelenlegi problémák gyökere a verseny hiánya, és erre kell tartós megoldást találni – vázolta fel talán karrierje legnagyobb kihívását Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős alelnöke, a távközlési szolgálta tásokért is felelős EU-biztos. E cél elérésében komoly szerep hárul Nyitrai Zsoltra, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációs államtitkárá ra: ő az uniós távközlési miniszterek tanácsának elnökeként irányítja majd a konzultációsorozatot, amelyben a fogyasztók, a szolgáltatók, a szolgáltatásokat igénybe vevő vállalatok és a szabályozó hatóságok vesznek részt.
A megoldást illetően a politikusok deklarálták, hogy a kérdés nyitott, és ők is nyitottak a javaslatokra. Nyilvánvalóan azt a verziót támogatják, amely az iparág számára a legjobb, hatékonyan képes pörgetni a gazdaságot és fokozni a versenyt – egyben pedig védik a fogyasztók és a vállalkozások érdekeit is.
Egyelőre az Európai Bizottságnak sincsenek különösebb elképzelései arról, miként lehetne 2015-re majdnem nullára csökkenteni a különbséget a belföldi és a barangolás, azaz a roaming tarifái között. Ez lenne ugyanis a kulcsa annak, hogy az EU-állampolgárok szabadon vehessék igénybe a távközlési szolgáltatásokat a saját telefonszámukon, bárhol is tartózkodjanak az unió területén.
A fogyasztóknak felszámított áraknak szorosabb kapcsolatban kell lenniük a barangolási szolgáltatások valódi költségeivel – fogalmaz némileg bonyolultan az egyik elvárás e témakörben. Ami annyit jelent: a roamingdíjakat valódi költségalapon kell megállapítani, és szakítani kell azzal a gyakorlattal, amely eddig uralkodott a piacon (annyit teszünk rá erre az alig szabályozott, ám az ügyfelek kényelmét nagyban javító szolgáltatásra, amennyit csak lehet).
A szolgáltatók között felszámított nagykereskedelmi árakat az utóbbi három évben már fokozatosan uniós szinten szabályozták, évről évre csökkenő mértékben. Igaz, ebből az EU-s átlagnál kevesebbet éreztek a magyar előfizetők, mert az árakat euróban szabták meg, a válság miatt pedig az átváltási árfolyam folyamatosan emelkedett az első szabályozott évhez képest. Mindenesetre a rövid szöveges üzenet és a hanghívások ára mintegy felére csökkent a szabályozás óta. Újabban az adatforgalomra is vonatkozik központi szabály, így ez a tarifa is csökkenésnek indult, de éppen a hazai csomagokhoz képest a mobilnetnél még mindig óriási a különbség.
E szabályozás keretében lépett életbe az a fogyasztókat védő intézkedés is, amely előírja, hogy adatroaming esetén a számla nem haladhatja meg az ötven euró plusz áfa összeget. Ha az ügyfél eléri ennek az öszszegnek a nyolcvan százalékát, akkor erről SMS-üzenetben értesíteni kell.
A központi szabályozás eddig eredményes volt ugyan, de nem segíti a versenyt. A tapasztalatok szerint a szolgáltatók rendre a felső határ közelében alakítják az árakat, és csak néhány speciális csomag esetében mennek ez alá. S persze az is kérdés: ha a belföldi árakhoz kapcsolják a roamingdíjakat a szabályozás során, akkor milyen versenyre számít a brüszszeli bizottság? Hiszen ez esetben a roamingszolgáltatások piacán biztosan nem alakul ki külön verseny.
