Kampány fűszerezi a lengyel fél évet
A vita nem véletlen, jövő őszszel (feltehetően novemberben) Lengyelországban parlamenti vá lasztásokat tartanak. Szinte biztos, hogy a választástmegelőző két hónapos kampányidőszak nehezíti majd a lengyel elnökség munkáját. Két dolgot nehéz lesz elérni: 1. hogy elegendő figyelmet kapjon a lengyelek körében ez az államuk vezetői által még sosem próbált szerep; 2. ne váljon az elnökség betöltése önmagában kampánytémává.
Több külpolitikai szakértő és politikus jó előre azt kérte a pártoktól, hogy kössenek békepaktumot, amelyben megállapodnak arról: kihagyják küzdelmeikből az EU-elnökséggel kapcsolatos ügyeket. A jelek szerint a felhívás nem érte el célját. Ez az időszak plusz az elnökség első két hónapja, amely a vakáció idejére esik, amúgy is koncentrált erőfeszítéseket és jó időgazdálkodást követel a lengyelektől.
Aggasztja a lengyel szakértőket a társadalom közömbössége és a politikusok tudatlansága. Azt tapasztalják, hogy a társadalomban, de az úgynevezett elitben is olyan hit él, miszerint az EU-elnökség alkalom, ami alatt az ország újabb előnyöket csikarhat ki, szerezhet meg magának. Nincsenek tisztában vele, hogy elsősorban egyfajta közvetítői szerepet kell játszania az elnökséget betöltő tagországnak. Ráadásul a lisszaboni szerződés miatti változások a tényleges döntés-előkészítést, irányítást a brüsszeli apparátusra ruházták.
Az elnökség előkészítésének gazdája, Mikolaj Dowgielewicz Európa-ügyi miniszter azt nyilatkozta a varsói Gazeta Wyborczának, hogy májusra befejezik az előkészületeket, és júliusra csúcsformában lesznek a stáb tagjai. A lengyel elnökség programjáról beszélve először a látványosabb elemekről szólt. Dowgielewicz feltételezi, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások lezárására az ő időszakuk alatt kerül sor (nem pedig a magyar fél évben, ahogy nálunk remélik). Ezenkívül az Izlanddal folytatott tárgyalások befejezése is megvalósulhat 2011 második felében. A miniszter szerint elkezdődhetnek a belépési tárgyalások egy meg nem nevezett másik balkáni állammal is.
A lengyel elnökség idején írhatják alá Ukrajnával a társulási szerződést. A keleti partnerség amúgy is svéd–lengyel közös kezdeményezés, ezt is tovább szorgalmazzák. (Magyar felkérésre a lengyelek részt vállalnak a májusban nálunk rendezendő keleti partnerségi csúcs szervezésében.)
Azt akarja Varsó, hogy a posztszovjet államokkal vámmentességet érjenek el, és szeretné, ha ezeknek az országoknak a polgárai is vízum nélkül utazhatnának az EU területére. Ugyanezt Oroszország esetében is támogatják. A lengyel elnökség egyik programpontja a közös védelmi politika fejlesztése, hogy az unió jobban kezelje a válsághelyzeteket, és ne másolja a NATO lépéseit hasonló esetekben.
Két ügy kap központi szerepet a lengyel elnökség gazdasági programjában. Először is meg kellene előzni, hogy az euróövezet újabb országában törjön ki gazdasági válság. A másik ügy hosszú távú. Az Európai Bizottság júliusban áll elő a 2014–2020-as EU-költségvetés tervezetével. A büdzsé természetesen nem dől el a fél év alatt, de komoly feladat lesz ennek a munkának a koordinálása. A lengyelek továbbra is szorgalmazzák az unió közös energiapolitikájának a kialakítását – mint mondják, akár Oroszország ellenében is.
