Kétségbeesett emberek keresik hozzátartozóikat, fel se lehet becsülni az eltűntek számát. A televíziók által közölt képsorok – ha ilyet egyáltalán lehet összehasonlítani – sokkal drámaibbak, mint az ausztráliai avagy a Srí Lanka-i árvízről, pedig az utóbbi dél-ázsiai országban majd egymillióan váltak földönfutókká. Ebben a három brazíliai kisvárosban összesen húszezren, ám ehhez képest különösen tragikus a halottak száma.

Az egyik tévériportban megszólalt egy síró asszony Nova Friburgóból: nyolcan voltak együtt, amikor a hegyoldal megindult a házukkal. Nem tudja, hogy ő miként élte túl a zuhanást, ám a többiekről nincs híre, élnek vagy halottak. A sártengerben autók, háztartási gépek, gyökerestül kiszakadt fák, oszlopok, gyerekjátékok. Mint az AP jelentette, Teresopolis temetőjében még péntekre virradóan kétszáz személynek ástak gödröt – generátorok fényénél –, mert a hatóságok mielőbbi temetést sürgetnek a járványveszély miatt.

Csütörtökön késő éjszakába nyúlóan mintegy ezer mentős dolgozott a három településen, gyakorlatilag a villámok és az erőgépek fényénél, minthogy a villanyszolgáltatás még szerdán megszűnt. Ez Brazília újkori történetének a második legsúlyosabb természeti katasztrófája, 1967-ben majd 800-an vesztették életüket hasonló földcsuszamlásban.

A Time magazin szerint a legdrámaibb az egészben, hogy megjósolt katasztrófáról van szó, amely rendre megismétlődik. Brazília trópusi esőzéseikor a folyók kilépnek medrükből, s a szegényeknek a hegyoldalakra felkapaszkodó házacskái hol itt, hol ott zuhannak alá a földcsuszamláskor, temeti be azokat a sár. Tavaly közvetlenül Rio de Janeiro néhány favelláját érte a csapás, most a nagyvárostól északra pusztít. Az amerikai hetilap egy brazil nem kormányzati szervezet vezetőjét is megszólaltatta, aki szerint a fő probléma, hogy nincs megelőzés. A helyi kormányzatoknak nincs kellő pénze erre, nem végeznek geológiai felméréseket, s ha ilyen történne is, nem lépnek fel kellő szigorral az engedély nélkül építkezőkkel szemben. Hasonló megállapítást tett az O Globo napilap is: a brazil városok nincsenek felkészülve sem a jelen, s még kevésbé a jövő klimatikus változásaira. Szociális beruházásként legalább nyolcmillió lakást kellene felépíteni a szegényeknek, akiknek jelenlegi kalyibáik a veszélyes hegyoldalakra tapadnak, miközben a polgármesterek „félrenéznek”.

A január elsején beiktatott új elnök, Dilma Rousseff még csütörtökön helikopterről végignézte a katasztrófa sújtotta részeket, s azonnal 460 millió dollárnakmegfelelő összeget szabadított fel az újjáépítési alapból a térség megsegítésére. Ez az első erőpróbája az elnök asszonynak, aki nincs könnyű helyzetben, hiszen a kormány az idei költségvetésében 18 százalékkal csökkentette a természeti csapások megelőzésére és kezelésére fordítható pénzügyi keretet.

Segélymunkások és helyi lakosok egy földomlásnál Teresopolisban, tegnap