Éhséglázadások fenyegetik a világot
Az utcai csetepaté röviddel azt követően robbant ki, hogy a tízmillió lakosú, az európai, így a magyar turisták által is kedvelt észak-afrikai országot több mint két évtizede vaskézzel irányító Zine El Abidine Ben Ali elnök elmozdította a korábbi összecsapásokért felelősnek tartott belügyminiszterét. Az elsősorban szociális problémákkal, részben az egyre szélesebb rétegeket sújtó élelmiszeráremelkedésekkel magyarázott zavargások során eddig állítólag mintegy harmincan vesztették életüket.
A tunéziai, illetve a jelentős részben hasonló okokra visszavezethető algériai zavargások sokak szemében a 2011-re előrejelzett éhséglázadások előfutárai. Philippe Chalmin francia gazdaságkutató és a jobbközép Fillonkormány tanácsadója szerint a világszerte gyorsan emelkedő élelmiszerárak miatt az elkövetkező három hónapban a harmadik világ számos országában kell hasonló véres eseményekre számítani. A helyzet annyira komoly, hogy a G20-as csoport soros elnökeként Franciaország valamiféle közös fellépést szeretne elérni a szélsőséges ingadozást mutató élelmiszerárak megfékezése érdekében. Több elemző nemcsak helyi, hanem globális problémát lát. A megugró élelmiszerárak a déli féltekét érintő politikai bizonytalanság mellett az inflációt és a protekcionizmust is növelhetik, egyben lassíthatják a gazdasági talpra állást.
Az ENSZ szakosított mezőgazdasági szervezete egyébként aminap fújt riadót. A FAO által összeállított, az alapvető élelmiszerek (cukor, étkezési olajok, húsfélék, rizs, tejtermékek) árait figyelő indexe soha nem volt ilyen magasságokban azóta, hogy azt bevezették az 1990-es évek elején. Tavaly különösen a cukor, illetve a gabonafélék árai mutattak komoly mértékű növekedését. Igaz, az emelkedés nyomán a gabonafélék, köztük a rizsfajták árai nem érték el a 2007–2008-as negatív csúcsokat, amikor a harmadik világban Egyiptomtól Haitiig számos országban több száz halálos áldozatot követelő éhséglázadások törtek ki. A 2010-es áremelkedésben az extrém időjárás – így az Oroszországot, illetve a Fekete-tenger térségét sújtó – szárazság is komoly szerepet játszott.
Az Egyesült Államokban szintén komoly terméskiesés mutatkozott, ennek következtében az USA-ból származó gabonafélék árai harminc–ötven százalékkal ugrottak meg. Ezt valamelyest egyensúlyozták az afrikai államok viszonylag jó betakarítási mutatói –idézte a Reuters az ENSZ Világélelmezési Programjának (World Food Program, WPF) jelentését. A WPF adatai szerint a világban tavaly mintegy 925 millió ember éhezett. Ez a szörnyű szám 2009-hez képest mintegy 75-80 milliós csökkenést mutat, de több szakértő úgy látja: a demográfiai és klimatikus változások miatt ez a trend hamarosan megfordulhat. A termőterületek növelése sem jelent kiutat, mert a termelékenység nem képes lépést tartani a népességszaporulattal.
Az idei kilátásokat ráadásul jelentősen rontja az Ausztrália északkeleti részén pusztító árvíz. Queensland szövetségi állam a világ egyik vezető gabona- és cukornádexportőre, egyes jelentések szerint az áradások a termés húsz százalékát is tönkretették.
Mint az AFP írta, a három legnagyobb feltörekvő gazdaságban, nevezetesen Brazíliában, Indiában és Kínában az élelmiszerárak infl ációja immáron két számjegyű tartományban mozog. Miközben a világ egyik fő rizs exportőreként Thaiföld igyekszik a „biztosra vehető szállítások” hangoztatásával nyugtatgatni a piacokat, a queenslandi árvíz agráripari negatív következményei elsősorban az ázsiai térségben lesznek érezhetők.
Az élelmiszerárak növekedése valószínűleg Magyarországra is „begyűrűzik”. A hazai piac szempontjából meghatározó szerepet játszó Németországban a többi között a csokoládé árának emelkedésével kell számolni: a világ kakaótermelésének negyven százalékát adó Elefántcsontpartot a polgárháború szélére sodró válság nyomán a nyersanyag tovább drágult.
