Lukasenka hároméves túsza
Bejárta a nemzetközi sajtót a hír, hogy egy ellenzéki elnökjelölt kisfiát, a hároméves Danyil Szannyikovot erőszakkal állami gondozásba vetetné a minszki állambiztonság. A gyerek szüleit, Andrej Szannyikov politikust és feleségét, Irina Halip újságírót tavaly december 19-én tartóztatták le azon a tüntetésen, amelyet az elcsalt elnökválasztás miatt rendeztek az ellenzéki szervezetek Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. A tüntetést a rendőrség szétverte, sokakat letartóztatott. Utóbbiak között van a választáson szerepelt négy elnökjelölt is, köztük Szannyikov. A politikus feleségét, a moszkvai Novaja Gazeta minszki tudósítóját egy autóból rángatták ki, amikor épp egy orosz rádióállomásnak adott interjút a megmozdulásról. Halipot még jóval letartóztatása előtt többször megfenyegették „ismeretlenek”, hogy amennyiben folytatja ellenzéki tevékenységét, a gyermekét elszakíthatják tőle. A gyerekre most a nagyanyja vigyáz. Ljucina Halip a The New York Timesnak számolt be arról, hogy sem lányával, sem vejével nem léphetett kapcsolatba. Ugyanakkor az állami gyámügyi szolgálat már vizsgálódik a család ügyei körül a fehérorosz állambiztonsági szervezet, a KGB intenciói alapján.
EgyébkéntnemcsakaSzanynyikov család került Lukasenka politikai rendőrsége figyelmének középpontjába. Több ellenzéki politikus, korábbi elnökjelölt családját is zaklatják. A titkosszolgálat a minap négy politikus lakását dúlta fel, ahonnan iratokat vittek el.
Hasonló sorsra jutott a belorusz Helsinki Bizottság irodája is. A letartóztatott ellenzékieket akár tizenöt év börtönnel is sújthatják zavargás szervezésének ürügyével.
A jelek szerint Aljakszandr Lukasenka eldöntötte: vége az ellenzék enyhe kezelésének. A minap bejelentette: bezáratják az EBESZ minszki irodáját. Ez a szervezet látja el a „demokráciafigyelő” szerepet a posztszovjet térségben. A képviselet bezárása ellen tiltakozott Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is –hiába. Eközben Szergej Martinov belorusz külügyminiszter Brüsszelben magyarázta volna kormánya lépéseit. Erre csak alacsonyabb szinten volt módja, mert Catherine Ashton, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője gyakorlatilag lemondta a találkozót. Ma állítólag újra próbálkozik. Eközben EU-s források szerint Lengyelország arra akarja rábírni az unió tagállamait, hogy hasonló taktikát alkalmazzanak Lukasenka rezsimjével szemben, mint amilyet a Nyugat a hidegháború idején követett. Ennek egyik eleme a civil társadalommal való közvetlen kapcsolat fejlesztése, miközben a rezsimet és vezetőit egyfajta embargó alá helyeznék. A lengyelek és a litvánok máris megkönnyítették a vízumkiadást az egyszerű fehérorosz állampolgárok számára. Az elemzők úgy vélik, hogy Lukasenka azért „keményített be”, mert Oroszország újra biztos gazdasági-politikai hátországot jelent számára, miközben az EU-tól nem kapta meg az óhajtott előnyöket. Az is felzaklathatta a meglehetősen öntörvényű elnököt, hogy a december 19-i tüntetésen szokatlanul sokan – egyesek szerint 15 ezren – vettek részt. Ez már kihívás az autokrata számára. Sokkal komolyabb, mint a megosztott és a társadalomtól elszigetelt ellenzék fellépése. Egyébként pár napja a szétforgácsolt ellenzéki szervezetek megalakították országos koordinációs tanácsukat. Feltehetően az a céljuk, hogy fellépésük így erőteljesebb benyomást keltsen Nyugaton.
Nyelv és politika Fehéroroszországban
Lukasenko még hatalma kezdetén rendelkezett úgy, hogy az orosz nyelv visszakapja államnyelvi státuszát az országban.
Ezzel a gyakorlatot szentesítették: Belarusz lakóinak nagy többsége a mindennapokban az oroszt használja. A fehérorosz is hivatalos, az elnök azonban ritkán szólal meg rajta – ha egyáltalán. Ez a nyelv így sajátos módon az ellenzékiség jelképévé is lett, ahogy a független köztársaság első címere és nemzeti színei is. Ezeket is eltörölte Lukasenko, visszaállítva szovjet szimbólumokat. (M. G.)
