Assange és a „hagyományos” sajtó a kiszivárogtatások során képtelenek voltak megbízni egymásban – derül ki a Vanity Fair amerikai havilap által közölt cikkből. Hiába tette közzé tavaly januárban Assange azt a felvételt, melyen egy amerikai Apache helikopterről ellentmondásos körülmények között fegyvertelen irakiakra lőnek, úgy érezte, a hagyományos sajtó nem foglalkozik eleget az általa nyilvánosságra hozott titkos információkkal.

Ezért is jött jól Assange-nak, hogy a Guardian tavaly nyáron úgy döntött: együttműködést ajánl neki. A hatórás tárgyalás eredményeképp Rusbridger –aki az együttműködés motorja lett – bevonta a The New York Timesot is és a német Der Spiegelt is.

Az első komoly összetűzés egyes nevek kitakarása körül robbant ki. Az afganisztáni anyagokba Assange nem volt hajlandó belenyúlni, hiába érveltek a lapok szerkesztői azzal, hogy így afgán tolmácsok, források életét teszik kockára. Az októberben megjelenő iraki anyagokkal kapcsolatban az ausztrál már megengedőbb volt.

Később, előzetes figyelmeztetés nélkül, bevonta az angol 4-es csatornát is, ami csak növelte a vele szemben táplált bizalmatlanságot. Közben a The New York Times leközölt egy nem túl hízelgő portrét Assange-ról. Az ausztrál dühöngött.

Eközben a WikiLeaks állandó anyagi gondokkal küzd, és a portálnál dolgozók egyre inkább eltávolodtak a szerintük messianisztikus szerepben tetszelgő, szeszélyes Assange-tól. A portál egyik kiábrándult önkéntesétől kapta meg a táviratokat a Guardian, amelynek főszerkesztője végül ismét megegyezett Assange-dzsal. Így a „régi” és az „új” média közti kényelmetlen együttműködés még a következő adag titkos dokumentumra is kiterjed.