A romániai varázslók és a csillagjósok ugyanis abban a helyzetben találták magukat: szerepelnek a foglalkozások hivatalos listáján – a szintén frissen fölvett inasok és manökenek társaságában. A hivatalos státussal együtt 16 százalékos adófizetési kötelezettséget is „kaptak” január elsejétől.

– Itt egy valóságos iparról van szó – állítja Alin Popovici demokrata-liberális képviselő, aki tavaly sikertelenül próbálkozott az okkult tevékenységek szabályozásával. Törvényjavaslatát többször is napirendre tűzték a szenátusban, de egyszer sem szavaztak róla. – A kollégák átoktól tartottak – vélekedett a kezdeményező.

Most – ahogy akkor is – több boszorkány átkot szórt a kabinetre és az törvényt aláíró államfőre. Ám Mihaela Minca például úgy látja, az adó kivetésével a kormány gyakorlatilag elismeri a „mágia kegyelmét”.

Mások szerint a kormány feleslegesen töri magát: a jövendőmondásért általában jelentéktelen összegeket fizetnek a kuncsaftok, ráadásul készpénzben. Ezért félő, hogy ha az okkult praktikákat sikerül is felszínre hozni, az azokból származó jövedelem továbbra is „okkult” marad.

Romániában rendkívül elterjedt az okkultizmus, amit a többségi egyház megtűr, esetenként bátorít is. Az ortodox pópák maguk is gyakran folyamodnak –fizetség fejében – olyan praktikákhoz, amelyeket a nyugati keresztény társadalmakban mágiá nak tartanak.

Ahogy lenni szokott, a hiedelmek táptalaja a tudatlanság. A 35 éves, végzettségét tekintve bölcsész A. P. elismeri: nem tudja világosan szétválasztani a babonát a vallástól. – Mindent, amit az ortodox hitről tudok, anyámtól tanultam, de az „alapszabályokkal” végül is nem vagyok tisztában – mondja.

– A diktatúra idején az ortodox gyerekek nem jártak hittanra, és az iskolai hitoktatás bevezetése sem vitte közelebb Romániát a modernitáshoz – tartja Alfred Bulai szociológus. Arra utal, hogy az ortodox hitoktatás a legtöbb esetben továbbra is a hiedelmekre szorítkozik.