Lopakodó kínai haderő
Ráadásul az Egyesült Államok tajvani fegyvereladási ajánlata miatt tiltakozó Peking majd egy éven át mosolyszünetet tartott a két fél közti katonai egyeztetésekben. Gates egyik csütörtöki interjújában – mint az AP jelentette – azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok tudatában van Kína növekvő katonai képességének, ám „ez nem ok, hogy ellenségként kezelje”. Szerinte a feladat az, hogy a két fél között a nagyobb nyitottságon alapuló jobb megértés alakuljon ki egymás szándékairól.
A kínai katonai fejlesztéseknek az egyik legújabb bizonyítéka az amerikai F–22-esekre, az ötödik generációsnak nevezett vadászbombázókra hasonlító kínai lopakodó gép, amelyről éppen ezen a héten folyt nagy sajtótalálgatás. A J–20-asra keresztelt harci gépről december közepétől jelentek meg fotók katonai témákkal foglalkozó, nem hivatalos kínai weboldalokon. Elsőként hétfőn az amerikai Aviation Week and Space Technology számolt be a J–20-as első –gyorsgurulási – teszteléséről, amelyre a Szecsuan tartománybeli Chengdu repülőgép-tervező intézetének repülőtéren került állítólag sor. Az amerikai sajtót bejárt hírről aztán szerdán a kínai Global Times címoldalán közölt írást, ám arra nem tért ki, hogy hitelesek-e a felvételek, s a vele kapcsolatos találgatások. A külföldi kommentárok viszont a cikkből annak megerősítését vélték kiolvasni, hogy a Gates-látogatásra időzített kiszivárogtatásról volt szó, már a – feltételezések szerint mobiltelefonnal készített és az internetre feltett – felvételekkel is. Mindenesetre péntek estig nem érkezett hír a lopakodó első tesztrepüléséről.
Önmagában nem volt titok, hogy Kína hozzákezdett – majd húsz évvel az amerikai F–22-es kifejlesztését követően – a lopakodó tervezéséhez.He Weirong, a kínai néphadsereg légierejének parancsnokhelyettese 2009 végén közölte, hogy haladást értek el az új generációs vadászbombázó kifejlesztésében. A külföldi vélemények szerint, ha a feltételezett tesztelés sikeres is lenne, Kínának még hoszszú időre – akár 7–10 évre – lesz szüksége, hogy a prototípustól eljuthassanak az új harci gép sorozatgyártásához. Az orosz Ria Novosztyi hírügynökség szerint Kína legalább másfél évtizedes technológiai késésben van nem csupán az amerikai, hanem még az orosz katonai repülőgépgyártástól is. Kína például továbbra is orosz tervezésű hajtóműveket szerel be a J–10-es vadászgépeihez, amelyek egyébként „nem problémamentesek”. A hírügynökség azt valószínűsítette, hogy a mostani J–20-as lopakodó prototípusához egy kínai Shenyang WS–10-es hajtóművet választottak, ami gyengébb az orosznál. Tehát lesz még mit módosítani a prototípuson is. (Orosz vélemények szerint azonban a kínai lopakodó az orosz, még fejlesztés alatt álló T–50-es vadászgépeknek is konkurenciát támaszthat a fegyverpiacon.)
Kína azt sem titkolja, hogy az amerikai és az orosz repülőgép-anyahajókhoz hasonló saját kivitelezésűt épít, amelyet akár már ez év végéig vízre bocsáthat. Ugyancsak állítólag előrehaladott állapotban van a hivatalosan védelmi célú, DF–21D kódszámú „anyahajó elleni” rakétájuk, ami szintén annak jele, hogy a hatalmas ország a csendes-óceáni térségben kívánja jelenlétét erősíteni. A világ második számú gazdasági hatalmává előlépett Kínának számtalan oka van katonai ereje fejlesztésére. Így a partjaihoz viszonylag közeli, ám vitatott felségterületű gáz- és olaj-előfordulások, miként a Japánban és Dél-Koreában állomásoztatott amerikai haderő ellensúlyozása, illetve önmagában is a feszültség a Koreai-félszigeten. (Mióta Tajvan és a népi Kína kapcsolatai javulnak, inkább csak ürügynek tűnik a készültség a renitens szigettel szemben.)
A statisztika tükrében eltúlzottak a kínai veszélyt ragozó külföldi kommentárok, hiszen jelenleg az Egyesült Államok éves katonai büdzséje – beleszámolva afganisztáni és iraki jelenlétét – 540 milliárd dollár, szemben Kína hivatalosan 74 milliárdjával. Még akkor is hatalmas a különbség, ha Peking bizonyos haditechnikai fejlesztéseket állítólag nem sorol a 2,3 milliós hadseregének kiadásai közé.
