Párizs: karbantartott szabadság
Az elnök – a törvény adta jogai mellett – nem csupán a közszolgálati médiumokat, hanem a kereskedelmi televíziókat és számos nagy példányszámú lapot is a markában tart. Ezt személyes kapcsolatain keresztül teszi. A legnézettebb francia kereskedelmi televízió, a TF1 tulajdonosa, Martin Bouygues, Sarkozy atyai jó barátja és Louis fiának keresztapja. Alighanem általa érte el, hogy a TF1-től eltávolították a vele tiszteletlen hangnemben beszélő sztárműsorvezetőt, Patrick Poivre d’Arvort.
De Sarko a legjobb barátjaként emlegeti a legismertebb francia médiacézárt, Bernard Arnault-t, aki esküvői tanúja volt, s fivéreként aposztrofálja Arnaud Lagardere-t,akinekmédiaérdekeltségei közé tartozik a Le Journal de Dimanche, a Paris Match és az Europe 1 rádió. Vincent Bolloré, a Direct 8 digitális tévéhálózat, valamint a Le Monde és az ingyenes Matin Plus tulajdonosa pedig azzal került a lapok címoldalára, hogy kölcsönadta magánrepülőgépét és jachtját az elnöknek, amikor az feleségül vette Carla Brunit.
A politika a nyomtatott sajtót nem annyira a törvényi reguláció, mint inkább a támogatás révén szabályozza. A kormány jelentős pénzforrásokat juttat az információs-politikai napilapoknak. A koncepció a nyolcvanas évek óta egymást követő kormányok idején sem változott, ami egyszerre jelzi a médiapolitika állami szerepvállalásból kiinduló logikáját és eltökéltségét a sajtópiac pluralitása iránt, és azt is, hogy mindkettő erősebb a politikai vitáknál.
A francia audiovizuális média szabadsága az írott sajtóhoz viszonyítva már jobban „karbantartott”. Az 1986-os médiatörvény ehhez pártsemleges szervezeti keretet állapított meg, azaz a német modellel ellentétben – brit mintára – eleve kizárja a pártok részvételét a médiafelügyeletből. A Legfelsőbb Audiovizuális Tanács (CSA) kilenc tagból áll: három-három tagot a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés elnöke és a szenátus elnöke jelöl hat évre.Mivel Franciaországban gyakran előfordul, hogy a köztársasági elnök nem a parlamenti többség soraiból kerül ki,mindenkinek érdeke, hogy a CSA tagjai ne politikai kinevezettek, hanem országos ismertségű tudósok, értelmiségiek legyenek. A CSA őrködik az emberi méltóság tiszteletben tartása, a kiskorúak, valamint a francia nyelv védelme fölött.