Nem állja meg a helyét a magyar kormány állítása, hogy a médiatörvény passzusaihoz hasonló törvények Németországban is vannak – mondta lapunknak Hendrik Zörner, a német újságíró szövetség (DJV) szóvivője. Biztosította lapunkat: olvasta a magyar médiatörvény fordítását, így tudja, miről beszél.

Országos, mindenre kiterjedő ellenőrzési jogkörrel bíró médiahatóság például Németországban nincs is: minden tartománynak megvan a maga médiatörvénye, ám ez elsősorban az újságírók jogait tartalmazza. A tévé- és rádióadókat felügyelő hatóság (amelynek hatásköre az írott sajtóra és az internetre nem terjed ki) nem tartalmi kérdésekkel foglalkozik, hanem a sugárzási jogok kiadásával és megvonásával. Utóbbira azonban csak egyszer volt példa: egy baden-württembergi rádióadó esetében, miután tulajdonosa csalási ügybe keveredett.

Ami a szankciókat illeti, erre természetesen Németországban is van lehetőség. Magánemberek, hírességek vagy politikusok is fordulhatnak bírósághoz, ha úgy érzik, az újságírók megsértették a személyiségi jogaikat vagy a jó hírüket. Ezzel leginkább a hírességek szoktak élni, előfordult már, hogy hatszámjegyű eurós kártérítést is megítéltek nekik – ezt azonban nem egy állami hatóság rója ki, hanem a bíróság, és nem büntetésként, hanem kártérítésként kell kifizetni az érintett félnek. A politikusok viszont tudják, hogyha perre mennek, akkor jogilag nyerhetnek ugyan, de politikai értelemben mindenképpen veszítenek. A német politikusok és a sajtó kapcsolatában az 1962-es Spiegel-affér volt a fordulópont: az Adenauer-kormány idején Rudolf Augstein, a Der Spiegel főszerkesztője néhány hónapot rács mögött töltött, miután a kormány a Bundeswehr védelmi képességeit bíráló cikke miatt a magazint hazaárulással vádolta. Az eredmény: a Der Spiegel óriási presztizsnövekedése, és egy liberalizált sajtótörvény.

Ami a további különbségeket illeti: amagyarmédiatörvénnyel ellentétben a német kifejezetten védi az újságírókat és forrásaikat. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy a forrásokat ki kell adni – szögezte le Zörner. A politikusok ettől függetlenül persze Németországban is próbálják befolyásolni a sajtót. Ennek legfrissebb példája a második német közszolgálati tévéadó, a ZDF főszerkesztőjének kinevezése: az elődjének elvileg meghosszabbíthatták volna a mandátumát, de a politikusokból és társadalmi szervezetek képviselőiből álló kuratórium végül ezt nem szavazta meg. Ez főként a kormánypárti, kereszténydemokrata delegáltakon múlt. Bár a ZDF műsorai, beállítottsága nem változott, az új főszerkesztő szintén szakmai jelölt volt, mégis óriási vita alakult ki a politikai befolyásolásról Németországban, és a kinevezési gyakorlatot hamarosan az alkotmánybíróság is vizsgálni fogja.

A gyerekek és fiatalok védelme – erre is hivatkozik a magyar médiatörvény – természetesen Németországban is fontos szempont, ám ezt nem központi, állami szabályozás vagy büntetések kilátásba helyezése, hanem az újságírók által elfogadott sajtókódex hivatott biztosítani. Ennek lényege, hogy az újságírók önként tartják magukat ahhoz, hogy csak akkor és olyan mértékben ábrázolnak erőszakos cselekményeket, amikor arra feltétlenül szükség van.

Augstein, a Der Spiegel főszerkesztője rendőrök gyűrűjében