Így van ez 2011 elején is, amikor a magyarországi médiatörvény, illetve Románia és Bulgária schengeni csatlakozása nagy hullámokat kavar az unióban. Andreas Theyssen, a Financial Times Deutschland (FTD) politika rovatának vezetője még december utolsó napjaiban megjelent publicisztikájában azt fejtegette: eljött az ideje, hogy a demokráciáról és jogértelmezésről egyformán gondolkodó államok szorosabban együttműködjenek és a tempót diktálva előbbre vigyék az integrációt.

– Ahogy Görögország esetében is több kárral, mint haszonnal járna, ha kilépne az eurózónából, e megközelítés érvényes Magyarország, Románia és Bulgária esetére is. Ezek az országok Európa mögött sántikálnak, de azért a felzárkózásban mutatnak előrelépést – fogalmazott Theyssen, aki szerint az EU-nak a médiatörvény miatt be kellene fagyasztania a kapcsolatait Budapesttel. Ezzel érzékeltetve, hogy a magyar kormányzati lépések nincsenek összhangban az európai szellemiséggel. Ilyen kemény lépésre volt már példa Ausztria esetében, amikor a néhai Jörg Haider radikális jobboldali FPÖ-je kormányzati pozícióba jutott.

Theyssen szerint az általa felvetett, demokratikus eurózó ná nak hívott mag-Európához a hatok (Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország mellett) Dánia, Svédország és Finnország csatlakozhatna. Vagyis a közös fizetőeszköz, az euró a publicista felfogásában már nem a kemény maghoz, az élcsapathoz való tartozás előfeltétele.

Az avantgárd ötletével még 1994-ben rukkolt elő két német kereszténydemokrata politikus. Karl Lamers és Wolfgang Schäuble – előrevetítve az EU keleti bővítését – olyan elmélyített együttműködést vizionált, amelyet a többi tagállam nem vétózhat meg. A koncentrikus körök Európáját nyitottnak képzelték el, a belső körhöz – így a közös fizetőszközhöz – bármikor csatlakozhatott volna a feltételeket időközben teljesítő tagállam. A teljes képhez tartozik, hogy a német CDU/CSU köreiben akkoriban nem 27 vagy több tagú EU-ban gondolkodtak.

Német részről legutóbb 2008- ban, az akkor sikertelen írországi EU-népszavazás nyomán jöttek elő a többsebességes integrációval. E kórushoz lényegében csatlakozott Jean-ClaudeJuncker luxemburgi kormányfő, szerinte is előbb-utóbb kialakul a kemény mag Európája.

Theyssen lapunknak nyilatkozva azt mondta, hogy kommentárjában saját meglátását fogalmazta meg. A felvetett „demokratikus eurózóna” megvalósításához alapvetően hiányzik az európai szellemiség. Törökország esetleges EU-csatlakozása azonban egy csapásra változtathat a dolgon.

Az eurózónával vagy a schengeni övezettel valójában már létezik a többsebességes Európa. Magyarország az EU első keleti bővítésekor még a gyakran dicsért élenjárók között szerepelt, 2004 májusa óta számos okból innen csúszott vissza a perifériára. S bizony ott is ragadhat – Románia és Bulgária mellett. E két újonc elvben a nyáron csatlakozna a schengeni övezethez.

Franciaország – korábban Románia egyik fő támogatója – a romaügyek miatt „fekszik keresztbe”, nem kis megdöbbenést és tanácstalanságot kiváltva a román politikai elitben. Németország és Hollandia pedig azért ellenkezik, mert Berlinben és Hágában úgy látják: hiába adtak jelentős összegeket a kenőpénzek elleni küzdelemre, a támogatások jelentős része mindkét országban korrupt kormányzati emberek zsebeiben landoltak.

Az Európai Uniót megalapozó római szerződés ötvenedik évfordulójára 2007-ben kiadott euróérmék és emlékbélyeg képei a berlini kancellári hivatal falán. A XXI. században más értelmet nyer a mag-Európa gondolata