Ellenzéki politikusokkal találkozott tegnap Juszuf Raza Gilani pakisztáni miniszterelnök, hogy megmentse kormányát, miután vasárnap a második legnagyobb koalíciós párt, a Muttahida Kaumi Mozgalom (MQM) kilépett. A 2007 decemberében meggyilkolt Benazir Bhutto pártját, a Pakisztáni Néppártot (PPP) képviselő Gilani fogadkozott, hogy a kormány nem fog belebukni a válságba, de egyelőre nem világos, hogy a mély gazdasági krízisbe süllyedt és az iszlamista milicistákkal állandó harcban álló Pakisztánt ki fogja vezetni. Az Indiából bevándorolt, urdu nyelven beszélő mohadzsir népcsoportot képviselő pártnak már korábban megromlott a viszonya a kormánnyal, mely szerintük nem tesz eleget a Karacsiban egyre inkább elharapózott erőszak megfékezésére. Kapóra jött az MQM-nek, hogy a kormány kilenc százalékkal megemelte az üzemeanyagárakat januártól: erre hivatkozva léptek ki a koalícióból. Pakisztán 11 milliárd dollár hitelt vett fel a Nemzetközi Valutaalaptól, ami az áremeléshez hasonló lépéseket vár el az iszlámábádi kormánytól, melyek azonban hatalmas terhet jelentenek a tavalyi áradások után amúgy is tömegesen szegénysorban maradt pakisztániaknak.

Gilani tegnap találkozott a Pakisztáni Muszlim Liga–N (PML–N) nevű párt vezetőivel, ám kicsi a valószínűsége, hogy a Pundzsáb tartományt irányító Sharif testvérek kisegítenék a rivális PPP-t. A kormányfő felkereste Chaudhry Shujaat Hussaint, a korábban Pakisztánt irányító Pervez Musarraf által alapított Pakisztáni Muszlim Liga–Q (PML–Q) nevű párt vezetőjét is. Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a PML–Q kívülről támogatna egy kisebbségi PPP-kormányt.

Az ellenzéki pártok egyelőre nem kezdeményeztek bizalmatlansági szavazást. Sok múlik azon, mit akar az ellenzéki PML–N-t vezető Nawaz Sharif korábbi kormányfő. Elemzők szerint jelenleg a PML–N a legnépszerűbb párt, ám nem biztos, hogy Sharif pont akkor akarja magához ragadni a hatalmat, amikor Pakisztán előtt ilyen óriási kihívások állnak – meglehet, megvárja míg teljesen elvérzik a PPP.

Washington számára azonban aggasztó perspektíva lehet Sharif visszatérése, hiszen ő jó kapcsolatot ápol szélsőséges csoportokkal, és még kevésbé lenne hajlandó fellépni velük szemben, mint a jelenlegi vezetés. A hadsereg – mely a hatvanéves Pakisztán történelmének felében vezette az országot – bár elégedetlen a jelenlegi vezetéssel, elemzők szerint nem fontolgat puccsot.

A következő választás 2013-ban lenne. Egy előre hozott voksolás hosszú kampánnyal elterelné a politikus figyelmét mind a gazdaság stabilizálásának feladatáról, mind az iszlamistákkal folytatott küzdelemről. Pedig a bizonytalan politikai és biztonsági helyzet már így is komoly károkat okozott az Afganisztánnal határos, atomfegyverrel is rendelkező országban: 2010 első öt hónapjában például 20 százalékkal csökkent a külföldi közvetlen befektetésések aránya.