Mit hozhat 2011?
Egy előrejelzés majdnem biztosra vehető: 2011-ben immár hétmilliárd lakosa lesz a Földnek. Többségük szegénységben, alapvető higiénia és oktatási lehetőségek nélkül vág neki az életnek. Ami a világpolitikát illeti, az idén tovább tart majd a vetélkedés – mind gazdasági, mind politikai értelemben – Kína és az Egyesült Államok között. A világ első és második gazdasága közti kereskedelmi háborúk már eddig is jellemzők voltak, most azonban újabb, döntő fázisba léphetnek – jósolja a Reuters. Az összecsapás egyik terepe Észak-Korea lehet: a phenjani vezetés kiszámíthatatlansága miatt az ország akár komolyabb világpolitikai konfliktust is okozhat 2011-ben. Ám ne feledjük, Washingtonban Barack Obama elveszítette többségét a képviselőházban, népszerűsége mélyponton van, miközben a munkanélküliség rekordokat dönt (tízszázalékos). Kínában már 2010 második felében megnőtt a tüntetések, tiltakozások száma – a feszültségek elérhetik Pekinget is. Mindez kihathat a két ország külpolitikájára is. Könnyen lehet, hogy Obama éppen itt keres majd sikereket: megpróbálja újraindítani az izraeli–palesztin béketárgyalásokat, és megkezdi a csapatkivonást Afganisztánból. Utóbbi azonban akár súlyos kudarcot is hozhat.
Szinte borítékolható, hogy az év másik konfliktusforrása Irán lesz. Ha Teherán nem működik együtt az atomenergia-ügynökség ellenőreivel, és nem tudja megnyugtatóan rendezni ezt a kérdést, Izraelnek elfogyhat a türelme, és akár légi csapással válaszolhat – írja a Reuters elemzése. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek az egész térségre nézve. Ráadásul a WikiLeaks által kiszivárogtatott egyik követségi táviratból kiderül: Ali Hamenei, az iráni rendszer egyik kulcsfigurája, az ország legfőbb vezetője gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved, halálával felborulhat a kényes belső egyensúly.
A Közel-Kelet amúgy is puskaporos hordónak számíthat az idén. Irakban ugyan decemberben végre sikerült új kormányt alakítani, de senki sem tudja, miként fognak valójában együttműködni a síiták, a szunniták és a kurdok. Az idős elnökök vagy királyok vezette országokban (Egyiptom, Szaúd-Arábia) nem látszik egyszerűnek az utódlás kérdése. Ehhez képest sétagaloppnak tűnik Recep Tayyip Erdogan török kormányfő helyzete, akit idén júniusban valószínűleg harmadszor is kormányfővé választanak: kérdés, miként reagál erre a hadsereg, lesz-e enyhülés az utóbbi év feszült török–izraeli viszonyában, és merre vezet Ankara útja, Európa vagy inkább a Közel-Kelet felé?
Európa eközben továbbra is a sebeit nyalogatja, próbál magához térni a gazdasági válságból, csökkenteni az adósságot, reformokat életbe léptetni és megfékezni a társadalmi elégedetlenségi mozgalmakat. Az euró valószínűleg nincs veszélyben, de az eurózóna tagállamai közül Portugália és Spanyolország még mindig nem áll teljesen stabil lábakon. Azt egyelőre senki sem meri szóba hozni, hogy 2011 végén Görögországnak vissza kellene fizetnie az első európai hitelt – de vajon miből? Az eurózóna szempontjából döntő lehet, hogy váltás lesz az Európai Központi Bank élén, a rugalmas francia Trichet helyét minden valószínűség szerint a szigorúbb német Weber veszi át.
Kelet-Európa sem éppen a stabilitás mintája: a román, a szlovák és a cseh kormány sem áll biztos lábakon, a magyar pedig túlzott magabiztossága miatt okoz fejtörést.
De 2011 döntő év lehet Moszkvában is, ahol az idei parlamenti választások után eldőlhet: indul-e 2012-ben Vlagyimir Putyin ismét az elnöki székért, és persze mit szól mindehhez a jelenlegi államfő, Dmitrij Medvegyev? Sok függ az olajár alakulásától, lévén még mindig az energiahordozók adják az orosz gazdaság alapjait. De hatalomváltásra készülnek Pekingben is, igaz, csak 2012 végén. Az idei nyári pártkongresszuson eldőlhet, hogy nagyobb befolyást szereznek-e a liberálisok a pártvezetésben, vagy marad a Hu Jintao-féle „folyamatosság”.
Időközben új országok születhetnek. Január 9-én szavaznak Szudánban a déli terület függetlenségéről. Bár a szudáni elnök bizonygatja, hogy bármilyen döntést elfogad, a háborús feszültség kiújulása itt sincs kizárva. És akkor még nem szóltunk az áprilisi nigériai választásokról, amelyek – a pesszimista forgatókönyv szerint –az egész térséget vérbe boríthatják, vagy az al-Kaidáról és a mindig kiszámíthatatlan terroristamozgalmak terveiről.
