Korábban már-már azt gondolhattuk, hogy Aljakszandr Lukasenka rendszere közeledik az európai normákhoz. Nem örömében, nem azért, mert meggyőződött volna, hogy a demokrácia jobb a tekintélyuralmi rezsimnél. Azt gondolhatta a világ, hogy a gazdasági kényszer, az orosz bőkezűség csökkenése rászorítja a minszki erős férfiút, hogy közelítsen az európai normákhoz. Úgy könnyebben jön a beruházási pénz, segélyeket kaphat, országa elitje szabadabban utazhat. Tett is gesztusokat a Nyugat felé, politikai foglyokat engedtek ki, és ritkábban zaklatták az ellenzéket. A lényeg nem változott, de az Európai Unió szeret hinni abban, hogy értékei csábító erővel hatnak, s ezért helyet kínált Fehéroroszországnak a tervezett „keleti partnerségben". Mások szerint ebben lehetett olyan számítás is, hogy a közeledéssel egy kevés borsot törnek Putyin orra alá, akinek elege volt már az öntörvényű minszki elnökből.

Ez volt a választás előzménye. A következményeket láthattuk. Ellenzéki vezetők sora, több száz tüntető letartóztatásában. A minszki igazságügyi minisztérium már kész a tervezettel, miszerint betiltanák a tüntetésben részt vevő pártokat és társadalmi szervezeteket. Lukasenka pedig nemes egyszerűséggel a tüntetést banditizmusnak nevezte. Sőt azt mondta sajtóértekezletén: „Gondolják meg, fejbe verték őket – ez a legjobb, ami történhetett velük.”

A reakció várható volt. A vezérelvű rendszerek, a diktátorhajlamú politikai vezetők maguktól ritkán mondanak le a hatalomról. Még az is elviselhetetlen számukra, hogy egy választást, mondjuk, csak mérsékelt fölénnyel nyerjenek meg. Pedig feltehetően ez történt volna Belaruszban, ha az ellenzék egy kicsit több lehetőséget kap a médiában, nagyobb teret adnak nekik a szavazatok ellenőrzésében. Lukasenka azonban nagy diadalt akart, demonstrálni szerette volna, hogy őt a teljes nép szereti, de nagyon!

Európa felemásan reagált. Felteszem, nem számítottak ennyi pimasz csalásra, ilyen brutalitásra. Azt hitték, hogy a mézesmadzag rábírja a rendszert, változzon meg. Vannak elítélő nyilatkozatok, külügyi vezetők (köztük Németh Zsolt magyar államtitkár) követelik a lecsukottak szabadon engedését, s az EBESZ, mint a demokratikus eljárások felügyelője, kijelentette: a választás illegitim volt. Ezek szerint a Bátyka nem törvényes vezetője országának? Vajon kimondja-e ezt bármely európai politikus? Kap-e meghívást Lukasenka a májusban Budapestre tervezett posztszovjet (keleti partnerségi) csúcsra? Azt gondolom, jó eséllyel, igen. Európát és benne az EU jövendő fél évének elnökét nem fogják ezek az apróságok zavarni. És Lukasenka végül is kiszámítható a maga kiszámíthatatlanságában. A demokráciahiányhoz a nyugati kormányok már hozzászoktak sokkal fontosabb partnerek esetében is. Sőt azt is lenyelik, ha a szabadságjogokat korlátoznak tagállamokban, megcsonkítják a demokratikus államszervezetet. Az unió egy kicsit fintorogni méltóztatik. Ennyi.