A nyugat-afrikai országban a választási bizottság, illetve a legfontosabb nemzetközi szervezetek szerint is a hosszú ideje az ellenzéket vezető Alassane Ouattara nyerte meg a novemberi elnökválasztást, de a hivatalban lévő Laurent Gbagbo az alkotmánybíróság döntésére hivatkozva, magát kiáltotta ki győztesnek. Az elmúlt napokban mindkettőjük kormányt alapított. Mostanáig csak a szavak frontján dúlt háború a két tábor között, ám a héten lezajlott két megmozdulás is jelzi, hogy élesre fordult a helyzet Elefántcsontparton.

Eközben a nemzetközi szervezetek, s az elefántcsontparti helyzetben közelebbről érintett országok szankciókkal akarják választási vereségének elismerésére és lemondásra kényszeríteni Laurent Gbagbót. Nicolas Sarkozy francia államfő pénteken Brüsszelben –az uniós tagországok vezetőinek egyetértésével – felszólította, hogy a hét végéig távozzon hivatalából, mert különben az Európai Unió büntetést ró ki rá. Az EU így kilátásba helyezte, hogy Gbagbónak és a hozzá közel álló további húsz személynek befagyasztja a bankszámláit, és vízumtilalmat léptet életbe velük szemben, ha továbbra sem tartják tiszteletben a választói akaratot. Mindez azért érintheti érzékenyen Elefántcsontpartot, mert a nyolcvanas évektől élvezi Franciaország támogatását.

A már-már háborús helyzet azért is szomorú, mert tíz év után először rendeztek elnökválasztásokat az 1960-ban függetlenné vált nyugat-afrikai országban, amely hosszú ideig szinte az egyetlen stabil rendszer volt a régióban. Aztán a kilencvenes évek végén jött egy zűrzavaros hatalomváltás, amely ráadásul együtt járt a kakaó és a kávé világpiaci árának zuhanásával, és az ezt követő kormányzati korrupcióval, ami elvezetett az ország első puccsához. A vértelen katonai hatalomátvételt követő véres összecsapásokkal tarkított választási kampányból 2000 őszén Laurent Gbagbo került ki győztesen, ám a puccskísérletek folytatódtak ellene is. Az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ Biztonsági Tanácsa évről évre meghosszabbította Gbagbo megbízatását, egészen a mostani elnökválasztásig.

A korábban monokultúrára, a kávé- és kakaóexportjára alapozott elefántcsontparti gazdaság akkor keltette fel a nyugati hatalmak érdeklődését, amikor az ezredforduló táján felfedezték kőolaj- és földgázlelőhelyeit. Az IMF statisztikája szerint 2006 óta már e két nyersanyag exportja adja az ország fő bevételi forrását. A gazdaság lassú növekedése nem járt együtt érzékelhető társadalmi változásokkal: Elefántcsontpart lakosságának fele ma is analfabéta, 68 százaléka pedig a tradicionális vallási szokások szerinti életvitelt folytat.